Imádom a ködös reggeleket, amilyen ma is volt. Túl hamar szállt fel a köd, de a zúzmara még tartja magát, ahol a napsugarak elől takarásban van. Ilyenkor tisztának tűnik minden, mintha tiszta lappal indíthatnánk ezt a szombat reggelt. Esélyt kaptunk, ma még talán nem rontottunk el semmit. Még a hírek sem szivárogtak be a tudatomba, […]
Minap eszembe jutott egy idézet Vajda Jánostól, amit még kislánykoromban drága nagymamám írt az emlékkönyvembe: “Ne add magad egy világért, s többet érsz, mint egy világ.” Tízévesen ezt nem igazán értettem, s nem is foglalkoztam vele különösebben. Lényeg az volt, hogy a mama is írt az emlékkönyvembe.Sajnos már egyik emlékkönyvem sincs meg a kettőből. Volt […]
Ez a hét számomra a megvilágosodás hete volt. Megmutatta, merre is menjek tovább, és hogy igenis van vesztenivalóm nekem is. A mérgező emberekkel pedig nem foglalkozni. Csak remélni merem, míg eddig eljutottam, nem csináltam helyrehozhatatlan kárt. Voltak jelek, amikre figyelnem kellett volna, de megint átsiklottam felettük, bár azzal tisztában voltam már az elmúlt hetekben, hogy […]
Netfisz: Ábránd Ropog a tűz a kandallóban. Kellemes meleg van. Hozzád bújik a szeretet, csókokkal halmoz el a szerelem. Boldogan ébredsz fel reggel, magadon érzed azt a kezet, amiről tudod, hogy soha el nem enged. (2016)
Owe Skoogström: A kezek (Dabi István fordítása) Simogatni foglak két kezemmel letörlöm fáradtságodat nyugtalanságodat letörlöm a félelmed az álmatlanságodat letörlöm aggódásod bizonytalanságod felemellek a fényhez és a meleghez s leengedlek a palástfű hűsébe.
Megmondom a titkát, édesem a dalnak: Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat. Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek. Babits Mihály: Második ének (részlet) Az ilyen szürke napokon az ember talán még jobban a lelkébe néz. […]