A legutóbbi posztom után bevallom, halkan megfogadtam magamnak, hogy legalább 2 hetente fogok írni egy blog bejegyzést. De legalábbis törekedni fogok rá, mert hiányzik az írás. Kisebb csúszással, de most talán sikerül.

Mondhatni a téma folyvást az utcán hever, meg mindenhol szerte széjjel. Én viszont azt nem fogom felszedni, mert az unalomig rágcsálta már mindenki. Ahogyan a koronával kapcsolatos dolgokat is, hogy ki kinek a fejére tenné rá, de ezt a jelenséget ismerjük. Ami viszont nem közérdekű és befolyásoló tényező, az mindenkinek a saját buksijában rejtőzködik. Ki számot ad róla, ki nem. Engem jobban érdekelnek ezek, szívesen olvasom mások blogjait. Néha megnyugtató tudni, hogy ezzel vagy azzal a gondolattal nem vagyok egyedül, mások is megélik, és van, hogy irányt is mutatnak, vagy épp más látószögbe helyezik a bennem is felmerülő elméleteket.

Itt jegyezném meg, és már ki akartam fejteni, hogy ez a blog az én saját, egyszemélyes gondolataimról szól. Nem szeretnék senkit sem megbántani, vagy bárkinél is jobban tudni, esetleg megmondani bármit. Ugyanis többször megkaptam azt a bizonyos értelemben jogos kritikát, hogy a blogom (korábbiak is) nem szól semmiről. De, a gondolataimról. Nem szakmai blog, csak hobbyból és közlésvágyból leírom a saját egyéni teóriáimat. Aztán megyek szépen a dolgomra, ahogy mindenki más.

A blog írás, mint téma arról jutott eszembe, hogy a minap véletlenül részt vettem egy webináriumon, aminek a témája az instagram profilunk felfuttatása volt. Nem hasaltam a témán, facebook hirdetés dobta be, és mivel a legközelebbi időpont alig 2 óra múlva volt, gondoltam esti programnak megteszi. Meg is tette, 1 órás, pörgős előadás volt.

GONDOLTAM, KIPRÓBÁLOM

Nem megyek bele a részletekbe, de valószínűleg azért nem is lett eredménye a netfisz instagram oldalának „felfuttatásának”, mert az előadás alapján már kiderült, hogy elég rosszul állítom össze az insta megosztásaimat. Ami azért is lehetséges, mert nem is állítom össze. 😀 Gondolok egyet, mikor kedvem hozzá, és feltöltök valamit.
Szóval a nagy akciónak az lett a vége, hogy nemhogy növeltem volna a követők számát, de konkrétan egyel kevesebb lett. 😀 Lehet, nekem pedig arról kellene ezek után előadást tartanom, hogyan építsük le a követőink számát. 😀

EZ NEM AZ ÉN UTAM

Mivel a személyes blog lényege, pont az, hogy személyes legyen, ezért nem fogok csakazért felkapott témákról írni, hogy esetleges új követőkre tegyek szert. Amúgy nem irigylem a népes követőszámú bloggereket, mivel esetükben már íratlan elvárások vannak, hogy hányszor és miről osszon meg bejegyzést. Viszont innen számomra meg is szűnik a személyesség fogalma.