Mostmár biztos vagyok benne, hogy az őseim nem forró éghajlatról származnak. 🙂 Jól esik a besötétített szoba, mintha itt nagyobb biztonságban lennék. Vagy hűvös éjszaki tájról való vagyok, vagy vámpír. 😀

Kb csak létezem, iszok mindenfélét a paradicsomlétől kezdve a teáig mindent, amit találok. Az emberekből elég volt mára is, de csütörtök lévén kezdek már nyűgös lenni én is. Sokkal jobban érzem magamat egyedül.
Vettem a kínaiban ebédet, hiányzott már a főtt étel, közben pedig megnéztem a mostani kedvenc sorozatom – Mayans M.C.- egy részét. Teljesen kikapcsol, mert merőben más világ, mint ez. Nem vágyódom abba az életbe sem, de merőben eltér az ittenitől, mint ami itt van. Néha elég ennyi is. A filmes világban vonz ez a törvénytelen szabadság, a “nebaszakodj velem, mert következményei lesznek” fíling. Majd a 35-40 perc elteltével visszatérek a saját világomba, a bennem lévő agressziót a képernyőn hagyva.

A tikkasztó hétköznapokat valahogy túl kell élni, ha már másra nem futja a lelki erőből. Lenne mit csinálnom, de most úgy érzem, nem megy. Nem szeretem tologatni a dolgaimat, de van, hogy pihentetni kell őket. Egyenlőre készülnek a pontos tervek a fejemben, amiket priorizálni kell, mert az elkövetkezendő 5 évem már teli van. 😀 Aztán majd meglátjuk mit szólnak hozzá az angyalkáim.

Addig is marad a punnyadós este még mára, egyet kell már csak aludni a várva várt péntekig. Aztán még ébren kibírni 8 órát és jöhet az ereszd el a hajamat hétvége. 😀 Mondjuk ez utóbbi azért nem igaz, de jól hangzik. 😀 Most nem lesz túl népszerű, amit írok, de várom már a nyár végét. 😀 Ez van. 🙂

Kati Rán – SUURIN

Ismét van kedvem bejegzéseket írni. Ebben a melegben és a mai történések hatására volt időm és energiám elgondolkodni erről arról. Nem történt semmi különös, de azt vettem észre sokan azt hiszik, hogy körülöttük forog a világ és az én kötelességem, hogy helyettük megcsináljam a dolgaikat.

Az egyik mai kifogás, ami számomra érthetetlen volt, hogy neki a vezetékes telefonon mobil híváshoz “egy csomó számot be kell ütni”. Feltehetően azért akarta rám hagyni, mert nekem csak rá kell gondolni a telefonszámra és máris hívja az illetőt, akihez semmi közöm. Majd kipróbálom, ha nem megy, akkor vlószínüleg óvódába csöppentem. 😀
Hagyjuk is ezt a dedót, mert mostanában annyira primitív hisztit látok, hallok felnőtt emberek között, hogy inkább tudni sem akarok róluk.


Ám volt egy másik dolog, ami elgondolkodtatott saját magammal kapcsolatban. Történetesen szóba került az angyalhívó medál, mint ékszer és láttam is egyet. Nem emlékszem, hogy találkoztam volna eddig ezzel, vagy csak nem foglalkoztam vele, mert szerintem nem ezzel kell hívni az angyalunkat. Mindegy, ez mindenkinnek a saját hitvallása, de aranyos kis ékszer és ki tudja, talán többet gondolunk az angyalunkra. Szóval megtetszett és a csajok azt mondták, hogy a kedvesünkkel kell ezt megvetetni. Megmondom őszintén, ez eszembe sem jutott, hogy bárkivel is vetessek magamnak akármit is. Nem emlékszem rá, hogy ez korábban hogy volt, de tény, hogy azért választottam ki így valamely neveztes napomra ékszert. Nem kell itt azért nagy dolgokra gondolni.
Hosszú évek óta, ha kell valami, akkor azt megveszem magmnak, ha lehetőségem van rá. Volt aki ezt az én igénytelenségemnek könyvelte el, mert nem kértem soha senkitől csecsebecséket, maguktól pedig eszükbe sem jutott. Akkor meg lehet kérdőjelezni mégis, hogy ki volt az igénytelen ez esteben.

A véleményem nem változott ezek után sem az ékszerrel kapcsolatban, de felvetődött bennem, hogy talán nem vagyok elég romantikus. Lehet, mert elszoktam tőle? Vagy annyira rágörcsöltem erre, a saját magamnak kell boldogulni dologra, hogy el is felejtettem, hogy máshogy is lehetne? Most kár keresni erre a választ, de kaptam egy új látásmódot ezzel is.

ékszer
Forrás: Free Photo

Tombol a nyár és mi ismét júliust írunk. Ha visszagondolok az eddigi nyarakra, valahogy összefolynak. Némelyik évben a történések miatt emlékezetes maradt a nyár. Gyerekkoromban pedig a nyáriszünet miatt vártuk. 🙂 Abból is csak annyi maradt meg, hogy volt egy Vakáció nevű munkafüzet pár évig (talán 2) és azt nagyon szerettem. 🙂 Pedig nem voltam pedáns, de ezzel jól eltöltöttem az időmet.

Itt a meleg, az izzadságszag, a torokfájós hideg italok, a hosszú madárcsicsergős nappalok. Bár nem szeretek korán kelni, de most muszáj, egyenlőre kárpótol érte a hűvös hajnal és a csiripelős madárkák. Igazából nem terveztem sehogy sem nyárra, úgyis mennek a dolgok a maguk útján. Így is lett. 🙂 Vannak terveim, de azokkal lassan haladok és a kevés alvás sem kedvez semminek. Soha nem kellett ilyen korán elindulnom reggel, így mondhatni zombiként élem a csodálatos nyári napokat. 🙂 Ez van kérem szépen és a tölcséres fagyi. 🙂

Most semmilyen hullám sincs, bár nekem sikerült a statisztikákat meghazuttolva átesni azon a bizonyos a 3. hullámon, ráadásul a leges legvégén, mikor már ez nem volt illendő. Többek között ezért is nem vettem igénybe az egészségügyi ellátást, mert nem bíztam a segítségükbe, de szerencsésen megúsztam kb 3-4 nap ülve alvással, hogy ne is írjam tovább. Szóval erről ennyit. Erre a nyárra is lesz okom emlékezni.

Nagy történések szerencsére nincsenek, mert van az a kor, mikor már ezt mondhatjujk. 🙂 Az idei nyár is gyorsan el fog telni nekem, hiszen már nyakig benne vagyunk és még nemegészen 1,5 hónap alatt a melegnek köszönhetően jópár ásványvizet ledöntünk a torkunkon és remélhetőleg jól befagyizunk, ahogy a Bikini is énekli.

Mert nyalni csak úgy lehet,

Ha élvezzük az ízeket.

Nyaljuk a fagylaltot,

A mézesmadzag elfogyott.

Éljük az életet,

Élvezzük amíg lehet.

Bár nem a kedvencem ez az évszak és a tikkasztó hőségért sem lelkesedem, – milyen szépen fejeztem ki magamat- de a nyár már csak ilyen, várjuk, nyalunk, nem fázunk. Mintha kicsit amúgy is szabadabbnak éreznénk magunkat, ami lehet csak a téli szkafanderbe csomagolt testünk levedlésének utóhatása, vagy a vérszívó vadállatok (szúnyogok) csipkedése, hogy érezzük, még élünk és nyár van. 🙂
Lényeg a lényeg, legyünk boldogok és nyeljük a sok gombócot, ha pedig nem ízlik, dobjuk el a csudába. 🙂

nyár
Taryn Elliott fotója a Pexels oldaláról