Tombol a nyár és mi ismét júliust írunk. Ha visszagondolok az eddigi nyarakra, valahogy összefolynak. Némelyik évben a történések miatt emlékezetes maradt a nyár. Gyerekkoromban pedig a nyáriszünet miatt vártuk. 🙂 Abból is csak annyi maradt meg, hogy volt egy Vakáció nevű munkafüzet pár évig (talán 2) és azt nagyon szerettem. 🙂 Pedig nem voltam pedáns, de ezzel jól eltöltöttem az időmet.

Itt a meleg, az izzadságszag, a torokfájós hideg italok, a hosszú madárcsicsergős nappalok. Bár nem szeretek korán kelni, de most muszáj, egyenlőre kárpótol érte a hűvös hajnal és a csiripelős madárkák. Igazából nem terveztem sehogy sem nyárra, úgyis mennek a dolgok a maguk útján. Így is lett. 🙂 Vannak terveim, de azokkal lassan haladok és a kevés alvás sem kedvez semminek. Soha nem kellett ilyen korán elindulnom reggel, így mondhatni zombiként élem a csodálatos nyári napokat. 🙂 Ez van kérem szépen és a tölcséres fagyi. 🙂

Most semmilyen hullám sincs, bár nekem sikerült a statisztikákat meghazuttolva átesni azon a bizonyos a 3. hullámon, ráadásul a leges legvégén, mikor már ez nem volt illendő. Többek között ezért is nem vettem igénybe az egészségügyi ellátást, mert nem bíztam a segítségükbe, de szerencsésen megúsztam kb 3-4 nap ülve alvással, hogy ne is írjam tovább. Szóval erről ennyit. Erre a nyárra is lesz okom emlékezni.

Nagy történések szerencsére nincsenek, mert van az a kor, mikor már ezt mondhatjujk. 🙂 Az idei nyár is gyorsan el fog telni nekem, hiszen már nyakig benne vagyunk és még nemegészen 1,5 hónap alatt a melegnek köszönhetően jópár ásványvizet ledöntünk a torkunkon és remélhetőleg jól befagyizunk, ahogy a Bikini is énekli.

Mert nyalni csak úgy lehet,

Ha élvezzük az ízeket.

Nyaljuk a fagylaltot,

A mézesmadzag elfogyott.

Éljük az életet,

Élvezzük amíg lehet.

Bár nem a kedvencem ez az évszak és a tikkasztó hőségért sem lelkesedem, – milyen szépen fejeztem ki magamat- de a nyár már csak ilyen, várjuk, nyalunk, nem fázunk. Mintha kicsit amúgy is szabadabbnak éreznénk magunkat, ami lehet csak a téli szkafanderbe csomagolt testünk levedlésének utóhatása, vagy a vérszívó vadállatok (szúnyogok) csipkedése, hogy érezzük, még élünk és nyár van. 🙂
Lényeg a lényeg, legyünk boldogok és nyeljük a sok gombócot, ha pedig nem ízlik, dobjuk el a csudába. 🙂

nyár
Taryn Elliott fotója a Pexels oldaláról
0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

három × 4 =