Lassan járj, tovább érsz. Mennyiszer hallhattuk ezt már életünk során? Hányszor adtunk igazat ennek a mondásnak? Eltűnődtünk az adott szituáción és megállapítottuk, hogy valóban elkapkodtuk azt a bizonyos döntést. Türelmesnek kell lennünk. Majd pedig magunknak is bebeszélve teljes lelki nyugalommal gyakoroltuk a türelmet.

De valóban erre tanít minket? Vagy nem minden esetben igaz? Vagy akkor mi a helyzet?
Ezt csak a saját tapasztalataim útján tudom megválaszolni. Elsősorban magamnak. Egyrészt azért, mert mindenki más helyzeteket élt meg, másrészt amiatt, mert nem szokásom olyan dolgokban tanácsokat osztogatni, amire nincs rálátásom. Harmadsorban pedig az iagazság odaát van. 🙂

Sokszor magyaráztam meg magamnak hibás döntéseimet azzal, hogy elkapkodtam. Így szinte gondolkodás nélkül belém is rögzült, hogy nem vagyok elég türelmes. Mintha minden hibám emiatt lenne, ezért elkezdtem mindent kivárni. Mostmár látom, hogy szinte a végtelenségig. A vége az lett, hogy ugyanolyan rossz döntéseket hoztam, csak évekig kinlódtam “türelmesen”. Vagy mások hozták meg helyettem ugyanazt a döntést, amit már régen meg kellett volna, hogy hozzak.
Aztán rájöttem, hogy a lassan járj tovább érsz mentalitásommal csak az évek múltak. Lehet, hogy én értettem félre valamit, vagy csak egy kényelmes döntésképtelen állapotba ragadtam. Vagy túl sok időt adtam olyan dolgoknak, amiknek nem kellett volna. Ezek sajnos már úgy maradnak, mert elment az idő, az értékes idő, amibe beleragadtam.

Talán, ha valamire várnunk kell, akkor annak nem jött még el az ideje. Ha pedig minket váratnak, azok csak igérgetések, még ha nem is úgy gondolják. Az igérgetésekre pedig nem szabad várni, legalábbis azokban az esetekben nem, ha akkor tovább tudunk lépni valamerre, mert a hitegetés érzelmileg is kiszolgáltat a másiknak. Azzal, hogy ő dönt folyamatosan, mi pedig beletörődünk.
Nekem már olyan sok évemet elvett a türelem szóba csomagolt teszetoszaság, hogy nem vagyok hajlandó megvárni a végét, mert nem érek már. Annyi mindent szeretnék még megvalósítani, más felé venni az irányt, hogy nem engedhetem meg magamnak.

Lassan járj, tovább érsz? Kérdőjelezze meg mindenki, mert azokon az eseteken kívül, amikhez valóban kell az idő (pl. tanulás, tapasztalat, stb…) meglátásom szerint nem érvényes. De mindenesetre megkérdőjelezhető.