Nemlétből jövő fény

Nemlétből jött a fény –
Nincs végső igazság..
Csak örökös kaland –
Elveszett, elfelejtett pillanat,
Delejes szövevény,
Homályos holdvilág.
Kétértelmű szavak,
Rejtélyes utalás
A titkok kapuján…
Elhangzott valahol talán
A jel? Nem. Mindez csak
Illúzióvarázs.
Egy kába gondolat
Elröppenni készül,
Megfoghatatlan már,
Mint sosem létezett akár…
Az idő is megáll
Elhagyott hídon túl …
Közönyös zene szól,
Vagy szenved a csend…
Kering a sok ábránd…
Sokszínű lángban játszó szivárványt
A pára beburkol
Ködfoltos égen fent.

Szétfolyó festéktől a kép
Felismerhetetlen.
Fakerete avitt.
De mintha rejtene magában valamit.
Hogy van még szerelem.
Hogy néha mégis szép.

Alexander Wolf: Solo játékai