Papírra írt sorok

Minap eszembe jutott egy lány, akivel utoljára leveleztem. De régen volt, talán igaz sem volt! 🙂 Zsuzsannának hívták és a névnapját a „nagy” Zsuzsanna nappal ellentétben nem februárban tartotta, hanem augusztusban, mert ilyenkor több virág van. 🙂
Aztán elmarengtem, mi lehet vele, kikkel leveleztem még.

Annakidején még gondosan kiválasztott levélpapírra írtuk a levelet. Ja, és kézzel! Fontos infó, már most visszagondolva, mennyi macera volt! 🙂 De én szerettem. 🙂 Aztán borítékbba kellett tenni, megcímezni és bedobni a postaládába. Nekem szerencsém volt, mert az utca elején volt a postaláda, nem kellett messzire mennem. Levelezésem utolsó éveiben bevallom, néha figyeltem is, hogy még elviszik e a leveleket.
Majd elfelejtettem, bélyeget is kellett rá vásárolni, ha nem volt a borítékon. Ugye milyen bonyolultnak tűnik? Pedig egyáltalán nem volt az. Én imádtam levelezni másokkal.

Levélpapírt válogatni a papír boltban, kedvenc tollal írni, valahogy akkor volt erre időm. Volt olyan időszak, mikor a borítékokat is én hajtogattam nekem tetsző képet tartalmazó újságból kivágva. Nagyon menő volt akkoriban, nem a sablonos boríték, hanem, amit én készítettem! 🙂 Volt, hogy illatos tollam is volt, és azzal írtam a levelet. 🙂

No, de kinek is írtam? Még alsó tagozatos koromban, anyám levelezőpartnereinek lányaival levelezgettem. 🙂 Később pedig, kértem őket, hogy adjanak kontaktot, aki szívesen levelezne velem. 🙂 Már nem is emlékszem, mennyi levelezőpartnerem volt az évek során. Persze, voltak, akik lemorzsolódtak, vagy abbamaradt a levelezés. Legutolsó levelezőpartnerem, a már említett a Zsuzsanna nevű lány volt, akit azóta már inkább hölgy megnevezés illetne. Utoljára olyan 25-26 évvel ezelőtt volt köztünk levélváltás. Valahogy, elmaradt. Lehet, hogy az én hibámból, már nem emlékszem rá.

Iskolaidőben pedig a faluról bejáró osztálytársnőimmel leveleztem. 🙂 Nemcsak a levélírás, de mikor megkaptam a levelet, az is boldogság volt nekem. 🙂 Mikor hozta a postás bácsi a levelet! 🙂 Vagy nyáron a képeslapot.
Milyen jó is visszaemlékezni erre, valahol azért hiányzik. Persze van már e-mail, ami gyorsabb is, de azért az a fling nem fogható semmihez. 🙂 Mondhatnám, hogy lehetne most is ilyet csinálni, de már nem hiszem, hogy felvállalnám ezt a „procedúrát”. 🙂 De ki tudja mire vetemedem még. 🙂