Szilveszter előestéje

Elég furcsán alakult nekem ez az év végi időszak most. Mivel a két ünnep között nem dolgoztam, ráértem beszerezni egy kis derékbecsípődést. 🙂 Két napja történt, ma már kb. 80%-os vagyok, úgyhogy talán az újévet nem azzal fogom kezdeni. 🙂

Nekem még eddig soha nem volt ilyen bajom, így elég rosszul érintett, mert nem tudtam, hogy fogom viselni. Történt, hogy egyik hajnalban nem tudtam aludni, illetve már kialudtam magamat gondoltam melegítek egy kis tejet a kávéhoz. Na, ekkor esett meg a baj. Egy rossz mozdulat és ez hagyján, de nem akart elmúlni pár másodperc múlva. Eléggé ragaszkodott hozzám ez a dolog. Pedig tudtam, hogy már mások is jártak hasonlóan, és sokkal rosszabbul. Állni tudtam, mint az állat, ülni is, de a felkelés. Na, ez nem nagyon ment. Felfedeztem az ajtófélfa gyógyító hatását. Csak addig kellett valahogy elbotorkálni, majd ott már egyenesbe jöttek a dolgok. 🙂 Na, meg az alvás! Tényleg sokat mocorgok, mielőtt elalszom, hát most ezt inkább próbáltam kihagyni. 🙂

Szóval ez ember tényleg akkor tudja meg, hogy sokkal egyszerűbb normálisan működni, mint nem. Nem is gondoltam, mennyi mindent megmozgatunk egy ágyban megfordulásért. Na, de nem akarok ezen nyavalyogni, s nem is tettem, mert nem volt ki előtt sajnáltatni magamat, így kénytelen voltam „katonadolog”ként elviselni.

A másik dolog, ami kicsit megviselt az ezen időszak alatt, hogy milyen emberek vannak. Tudom, nem kellene kiakadnom, de valahogy nehezen viselem el a kötekedőket. Történt ugyanis, hogy feltöltöttem az egyik közösségi oldalra egy szerintem idilli képet, ami aláírásában jó reggelt és szép napot kívántam. Jöttek is a szívecskék és a szép nap kívánságok. Mígnem az egyik hozzászóló a másik hozzászóló helyesírási hibáját kezdte el taglalni, meg hogy nagybetűvel kezdünk mondatot, és nem értelmes. Továbbá a feltöltött (Pinterest) kép tartalmát is leszólta, mivel azon egy konyhából az ablakban ülve egy macska nézt a kinti téli tájat. És szerinte a cica „ánusza” érinti azt a felületet, ahol az emberek esznek. Hát kicsit eldurrant az agyam, a be(le)szólásán, főleg, hogy a macska nem is az asztalon ült. Na, mindegy, csak annyit írtam vissza neki, hogy ha nem tetszik valami, csak tovább kell görgetni, és megköszöntem. (mármint, hogy legközelebb majd görget.) De erre is jött tőle egy válasz, amit el sem olvastam, de az eleje annyi volt, hogy biztosan egyetértek vele, és invitált az oldalára. Letiltottam, így nem látom már a hozzászólását.

Ezen még mindig nem tudom túltenni magamat, hogy valaki feleslegesen belekössön a másikba. De talán nem is baj, de az eszmefuttatásába már nem mentem bele. Lehet, hogy az ilyen embereket egyből tiltani kellene, nem adva nekik újabb lehetőséget. Nem értem, hogy tud valaki annyira megkeseredni, hogy ebben lelje örömét. Talán egy kis figyelemre vágyott. Nem tudom, de számomra ez hihetetlen, hogy valaki ebben leli az örömét még az ünnepek alatt is.

Igyekszem elfelejteni ezt az „incidenst”. Holnap éjjel átlépünk a jövő évbe. Majd még délután visszajövök egy virtuális koccintásra, és búékolásra. 🙂 Úgyhogy még folytatatás következik holnap. 🙂
Addig is mindenki vigyázzon magára és az állatkáira.