Mostmár biztos vagyok benne, hogy az őseim nem forró éghajlatról származnak. 🙂 Jól esik a besötétített szoba, mintha itt nagyobb biztonságban lennék. Vagy hűvös éjszaki tájról való vagyok, vagy vámpír. 😀

Kb csak létezem, iszok mindenfélét a paradicsomlétől kezdve a teáig mindent, amit találok. Az emberekből elég volt mára is, de csütörtök lévén kezdek már nyűgös lenni én is. Sokkal jobban érzem magamat egyedül.
Vettem a kínaiban ebédet, hiányzott már a főtt étel, közben pedig megnéztem a mostani kedvenc sorozatom – Mayans M.C.- egy részét. Teljesen kikapcsol, mert merőben más világ, mint ez. Nem vágyódom abba az életbe sem, de merőben eltér az ittenitől, mint ami itt van. Néha elég ennyi is. A filmes világban vonz ez a törvénytelen szabadság, a “nebaszakodj velem, mert következményei lesznek” fíling. Majd a 35-40 perc elteltével visszatérek a saját világomba, a bennem lévő agressziót a képernyőn hagyva.

A tikkasztó hétköznapokat valahogy túl kell élni, ha már másra nem futja a lelki erőből. Lenne mit csinálnom, de most úgy érzem, nem megy. Nem szeretem tologatni a dolgaimat, de van, hogy pihentetni kell őket. Egyenlőre készülnek a pontos tervek a fejemben, amiket priorizálni kell, mert az elkövetkezendő 5 évem már teli van. 😀 Aztán majd meglátjuk mit szólnak hozzá az angyalkáim.

Addig is marad a punnyadós este még mára, egyet kell már csak aludni a várva várt péntekig. Aztán még ébren kibírni 8 órát és jöhet az ereszd el a hajamat hétvége. 😀 Mondjuk ez utóbbi azért nem igaz, de jól hangzik. 😀 Most nem lesz túl népszerű, amit írok, de várom már a nyár végét. 😀 Ez van. 🙂

Kati Rán – SUURIN

Ismét van kedvem bejegzéseket írni. Ebben a melegben és a mai történések hatására volt időm és energiám elgondolkodni erről arról. Nem történt semmi különös, de azt vettem észre sokan azt hiszik, hogy körülöttük forog a világ és az én kötelességem, hogy helyettük megcsináljam a dolgaikat.

Az egyik mai kifogás, ami számomra érthetetlen volt, hogy neki a vezetékes telefonon mobil híváshoz “egy csomó számot be kell ütni”. Feltehetően azért akarta rám hagyni, mert nekem csak rá kell gondolni a telefonszámra és máris hívja az illetőt, akihez semmi közöm. Majd kipróbálom, ha nem megy, akkor vlószínüleg óvódába csöppentem. 😀
Hagyjuk is ezt a dedót, mert mostanában annyira primitív hisztit látok, hallok felnőtt emberek között, hogy inkább tudni sem akarok róluk.


Ám volt egy másik dolog, ami elgondolkodtatott saját magammal kapcsolatban. Történetesen szóba került az angyalhívó medál, mint ékszer és láttam is egyet. Nem emlékszem, hogy találkoztam volna eddig ezzel, vagy csak nem foglalkoztam vele, mert szerintem nem ezzel kell hívni az angyalunkat. Mindegy, ez mindenkinnek a saját hitvallása, de aranyos kis ékszer és ki tudja, talán többet gondolunk az angyalunkra. Szóval megtetszett és a csajok azt mondták, hogy a kedvesünkkel kell ezt megvetetni. Megmondom őszintén, ez eszembe sem jutott, hogy bárkivel is vetessek magamnak akármit is. Nem emlékszem rá, hogy ez korábban hogy volt, de tény, hogy azért választottam ki így valamely neveztes napomra ékszert. Nem kell itt azért nagy dolgokra gondolni.
Hosszú évek óta, ha kell valami, akkor azt megveszem magmnak, ha lehetőségem van rá. Volt aki ezt az én igénytelenségemnek könyvelte el, mert nem kértem soha senkitől csecsebecséket, maguktól pedig eszükbe sem jutott. Akkor meg lehet kérdőjelezni mégis, hogy ki volt az igénytelen ez esteben.

A véleményem nem változott ezek után sem az ékszerrel kapcsolatban, de felvetődött bennem, hogy talán nem vagyok elég romantikus. Lehet, mert elszoktam tőle? Vagy annyira rágörcsöltem erre, a saját magamnak kell boldogulni dologra, hogy el is felejtettem, hogy máshogy is lehetne? Most kár keresni erre a választ, de kaptam egy új látásmódot ezzel is.

ékszer
Forrás: Free Photo

Tombol a nyár és mi ismét júliust írunk. Ha visszagondolok az eddigi nyarakra, valahogy összefolynak. Némelyik évben a történések miatt emlékezetes maradt a nyár. Gyerekkoromban pedig a nyáriszünet miatt vártuk. 🙂 Abból is csak annyi maradt meg, hogy volt egy Vakáció nevű munkafüzet pár évig (talán 2) és azt nagyon szerettem. 🙂 Pedig nem voltam pedáns, de ezzel jól eltöltöttem az időmet.

Itt a meleg, az izzadságszag, a torokfájós hideg italok, a hosszú madárcsicsergős nappalok. Bár nem szeretek korán kelni, de most muszáj, egyenlőre kárpótol érte a hűvös hajnal és a csiripelős madárkák. Igazából nem terveztem sehogy sem nyárra, úgyis mennek a dolgok a maguk útján. Így is lett. 🙂 Vannak terveim, de azokkal lassan haladok és a kevés alvás sem kedvez semminek. Soha nem kellett ilyen korán elindulnom reggel, így mondhatni zombiként élem a csodálatos nyári napokat. 🙂 Ez van kérem szépen és a tölcséres fagyi. 🙂

Most semmilyen hullám sincs, bár nekem sikerült a statisztikákat meghazuttolva átesni azon a bizonyos a 3. hullámon, ráadásul a leges legvégén, mikor már ez nem volt illendő. Többek között ezért is nem vettem igénybe az egészségügyi ellátást, mert nem bíztam a segítségükbe, de szerencsésen megúsztam kb 3-4 nap ülve alvással, hogy ne is írjam tovább. Szóval erről ennyit. Erre a nyárra is lesz okom emlékezni.

Nagy történések szerencsére nincsenek, mert van az a kor, mikor már ezt mondhatjujk. 🙂 Az idei nyár is gyorsan el fog telni nekem, hiszen már nyakig benne vagyunk és még nemegészen 1,5 hónap alatt a melegnek köszönhetően jópár ásványvizet ledöntünk a torkunkon és remélhetőleg jól befagyizunk, ahogy a Bikini is énekli.

Mert nyalni csak úgy lehet,

Ha élvezzük az ízeket.

Nyaljuk a fagylaltot,

A mézesmadzag elfogyott.

Éljük az életet,

Élvezzük amíg lehet.

Bár nem a kedvencem ez az évszak és a tikkasztó hőségért sem lelkesedem, – milyen szépen fejeztem ki magamat- de a nyár már csak ilyen, várjuk, nyalunk, nem fázunk. Mintha kicsit amúgy is szabadabbnak éreznénk magunkat, ami lehet csak a téli szkafanderbe csomagolt testünk levedlésének utóhatása, vagy a vérszívó vadállatok (szúnyogok) csipkedése, hogy érezzük, még élünk és nyár van. 🙂
Lényeg a lényeg, legyünk boldogok és nyeljük a sok gombócot, ha pedig nem ízlik, dobjuk el a csudába. 🙂

nyár
Taryn Elliott fotója a Pexels oldaláról

Bevezetőül leírom, hogy az alábbi írásom fél kg groteszket, 25 dkg iróniát, 1l szürrealitást fog tartalmazni. Nyomokban öniróniát is tartalmaz. Ha bárki magára ismerne, az csak a véletlen műve lehet, s ahogy Vian írta „a történet teljes egészében igaz, mert elejétől végig én találtam ki.”

Itt vagyunk most jelenleg, le akarjuk dobni a szánkról, orrunkról ismét a matériát. Vagyis ma megtudtam, hogy én szeretem hordani a semmi értelme fátylat fél arcomon, bár a konkrét okát nem tudtam meg. Azt viszont igen, hogy ennek én vagyok az oka, mivel nem regisztráltam be az országos nyereményjátékba. Akik viszont igen, azok miattam. Igazán jól esett hallani, bár nem hittem el a mesélőnek, hogy ennyi ismeretlen embernek ennyire fontos vagyok. Talán az arcomat akarják látni zárt helyeken, vagy az éttermek belső helyiségében szeretik, ha üldögélek, hiába nem is teszek ilyet. Mikor felocsúdtam az örömmámoromból, megkérdeztem, hogy akkor ő végül is miattam viselte el a szurit, és véletlenül se azért, hogy külföldre mehessen. A többiek sem, akik maguk miatt, a nyaralásuk miatt, a szórakozásuk miatt vállalták ezt, hanem a szerény személyem miatt. Akik közül, ha ismernek is, biztos, hogy egyiknek sem jelentek egy hála istent sem.

Engem soha nem is érdekelt, hogy ki hogy döntött. Elfogadtam mindenki nézetét, nem akartam sem le, sem rá beszélni senkit. Viszont azt gondoltam, hogy ez  a Zorrós dolog senkinek sincs kedvére, és hogy már régen túl léptünk egymás hibáztatásán. De tévedtem. Az emberi természet ilyen, mindig találnak okot arra, hogy mást hibáztassanak, ahelyett, hogy vállalnák a tetteik következményeit. S ez utóbbiról mindig eszembe jut, hogy:

Tisztelettel kérdezem azoktól, hogy akik úgy élték le az életüket, hogy „mit szól majd a falu népe”, hogy végül mit szóltak.

Nem akartam beleállni ebbe a cirkuszba, de már annyi bélyeget akasztottak rám az utóbbi időben, hogy az általuk, vagy mások által beképzelt dolgoktól mostanra elegem lett. Tisztában vagyok azzal is, hogy teljesen mindegy, mi az én igazságom, egy vadidegen sokkal jobban tudja nálam, és kényelmesebb azt elhinni annak, aki azt akarja hinni rólam.

édesélet
Forrás: Freepik

Nem szeretek megbélyegezni senkit, továbbá én sem vagyok tökéletes, tehát minden a saját szemszögemből nézve igaz.

Mindegy, hogy nárciknak, pszichopatáknak, vagy csak egyszerűen szomszédnak nevezzük őket , ők másnak látják magukat, illetve általában véve az igazság sem érdekli őket. Nem vállalnak felelősséget a tetteikért és csak a saját boldogságuk, boldogulásuk érdekli őket.
Azért írom ezeket a sorokat róluk, mert valahogy nagyon elszaporodtak a környezetemben, és egyre inkább azt látom, hogy az egész világ efelé tendál. Emiatt sok embert zavarhat össze a létezésük a mindennapokban.

Nincs értelme a megnevezéseket magyaráznom, amúgy is összemosódnak a határok. A közös tulajdonságuk, hogy megkeserítik más emberek, környezetük életét. Nem érdekli őket magukon kívül senki, csak a saját érdekeiknek, élvezetüknek élnek. Mindenkinél különbnek érzik magukat, s úgy hazudnak, mint a vízfolyás. Szeretnek irányítani, sőt zsarnokoskodni. Aki nem ossza a véleményüket, leértékelik. A tukmálás is jellemző viselkedésformájuk. A társadalmi morálokat nem tekintik mérvadónak.

Sorolhatnám még, de minek. Ők nem veszik észre, mások pedig tudják. Azt hittem, el tudom kerülni őket, de lehetetlen. Vannak reakcióik, amiket meg kell tanulni kezelni. Legcélravezetőbb minél hamarabb felismerni őket. Ennek legjobb módja, ha mindig mindenkivel az első pillanattól kezdve meghúzzuk a határainkat. Saját védelmünkben. Ha szerencsénk van, akkor el sem jutunk addig a pontig, míg meg tudjuk fogalmazni egy szóval kik is ők. Sok időt és energiát, csalódást spórolhatunk meg, ha reálisan tekintünk saját igényeinkre és az önhibáztatásunk valódiságára, amit rendszerint tálcán nyújtanak felénk.

Attól még nem vagyunk rosszak, ha nemet mondunk, vagy megvédjük a saját határainkat, hiába is azt éreztetik velünk. Ha jobban belegondolunk, pont ő volt az, aki hanyagolta, becsapta, hitegette az érzéseinket.
Sokszor saját sértettségünk miatt fordulunk el hozzánk közelálló emberektől, majd megbánjuk. De akkor már sok esetben késő lesz, mert nem merünk szólni a másikhoz, mert tudjuk, hogy mi rontottuk el. Talán örökre, s vágyódva a másik után. Ezért gondolom azt, hogy szükséges mindkét féltől a tolerancia, a megbocsájtás, a kommunikáció. Ezekre egy nárci vagy pszichopata sem képes.

Vigyázzunk magukra és azokra, akik fontosak nekünk, mert egy pillanat alatt elveszíthetjük őket.

különböző emberek

Nem leszek ott!

Várjuk a tavaszt, a szabadságot, hogy érezhessük a meleg szellő simogatását, és a virágzó növények édeskés illatát. Az én kedvencem a jácint és nemcsak az illata, de a látványa is szemet és lelket gyönyörködtető számomra. Látom, és azokat is, akik talán tudtukon kívül, vagy tudatosan felhőket fújnak felém és a saját pusztulásukat kívánják nekem is, mintegy magukkal rántva a sivár pusztaságba, hogy ne legyenek egyedül. Majd pedig elosonnak napossabb tájra, hogy kedvükre sütkérezzenek, gondolván úgy is ott leszek, ha visszatérnek. Most szólok, nem leszek, mert el sem megyek odáig senkivel.

Nem állítom én sem, hogy minden szép és jó, vagy valaha is így lett volna, meg ne lehetne jobb, de vannak dolgok, amiktől mindig is igyekeztem elhatárolni magamat, és ezentúl erős demarkációs vonalat is fogok húzni. Az egyik ilyen tulajdonság a rosszindulat és a jelképes arconhányás. Ezentúl mindenkinek a saját magánügye lesz, nem próbálok senkit sem jobb belátásra bírni másik nézőpont mutatásával vagy bíztatni, hogy lesz majd jobb, segíteni, ahogy tudok.

Azért jutottam erre az álláspontra, mert gondolkodtam cseppet. Egy kérdést kellett csak feltenni magamnak, amire a válaszomat alaposan átgondoltam, s ezzel már nem is volt kérdés, mit kell, hogy kezdjek. Lehet, többször kellene önmagunkat megkérdezni.
Belefáradtam olyan dolgokba, amik semmi hatással sem voltak másokra, engem pedig felmorzsoltak. Értelmetlen a gúnyos és gőgös feltételezések alól kitérni, akár a másik elfogadásával is. Már régóta nem akarom megérteni mások szándékát, mert attól még nem fogok elnézni bármit, a ráhagyom hozzáállással pedig még erősítem akaratlanul is.

Erről ennyit. Mindenki megtalálja majd azt a forrást, ami rávezeti, hogy jobb, békésebb ember legyen, ha egyáltalán szeretné ezt elérni. Én megyek arra, amerre jónak gondolom, aki akar az velem tart, de nem fog visszahúzni. A múltunk szakaszait le kell tudni zárni és a tanulságaival együtt kell folytatni. Az empatikus tulajdonságainkat pedig növelni kell, de egyensúlyban tartva az észszerűség határain belül.

tökéletes összhang

Mindennek megvan a maga tökéletessége, még a látszólag nem összeillő dolgok is egységet alkotnak, akár ismered a történetüket, akár nem. Tőled független.

Imádom a ködös reggeleket, amilyen ma is volt. Túl hamar szállt fel a köd, de a zúzmara még tartja magát, ahol a napsugarak elől takarásban van. Ilyenkor tisztának tűnik minden, mintha tiszta lappal indíthatnánk ezt a szombat reggelt. Esélyt kaptunk, ma még talán nem rontottunk el semmit.

Még a hírek sem szivárogtak be a tudatomba, még majdnem idilli minden. A nap száz ágra süt és melengeti a deret. A kis varjúm miatt aggódok néha, nem hallom már hetek óta. Reggelente várni szoktam a károgását, mintha engem is köszöntött volna.

Holnapra havat jósolnak, szeretem nézni, ahogy esik, vagy éppen szakad. Nagy csomókban, ahogy Nemes Nagy Ágnes írva. Még január van, időben lenne. Emlékszem gyerekkorom nagy havazásaira, nem is volt kérdés, hogy esik e majd hó. Azt találgattuk, hogy a ház előtti padot mennyire fogja betemetni.

Szeretném, ha ez a hétvége minél tisztább maradhatna, hátha holnap is lesz fehérség. Kicsit még a télben vagyok, Tolkientől a Karácsonyi leveleket olvasom. Imádom, pont erre van szüksége most a lelkemnek. Talán ez a legszebb könyv, amit valaha is a kezembe tartottam.

Szép hétvégét mindenkinek, engem vár egy csodás kis világ a könyvben. ♥

Tolkien- Karácsonyi levelek