Zelei László: A Bohóc

A Bohóc, kinek szíve mindig fáj,
A Bohóc, kit sírni sosem látsz,
Ő, ki elrejti összetört szívét,
Ő, ki nem mutatja szomorú lelkét.

A Bohóc mindig egyedül járt-kelt,
A Bohóc, neki magány volt az élete.
Nem kellett Ő soha senkinek,
Nem értette Őt soha senki sem.

A Bohóc már nem kért szeretetet,
A Bohóc nem akart már élni sem.
Tudta, egyszer kopogtat a Halál,
S nem lesz utána más, csak a gyász.

A Bohóc halkan, csendben elment,
A Bohóc nem hiányzott senkinek sem.
Csak később kezdték érteni
A fájdalmat, amit a sírba vitt.

Nemlétből jött a fény –
Nincs végső igazság..
Csak örökös kaland –
Elveszett, elfelejtett pillanat,
Delejes szövevény,
Homályos holdvilág.
Kétértelmű szavak,
Rejtélyes utalás
A titkok kapuján…
Elhangzott valahol talán
A jel? Nem. Mindez csak
Illúzióvarázs.
Egy kába gondolat
Elröppenni készül,
Megfoghatatlan már,
Mint sosem létezett akár…
Az idő is megáll
Elhagyott hídon túl …
Közönyös zene szól,
Vagy szenved a csend…
Kering a sok ábránd…
Sokszínű lángban játszó szivárványt
A pára beburkol
Ködfoltos égen fent.

Szétfolyó festéktől a kép
Felismerhetetlen.
Fakerete avitt.
De mintha rejtene magában valamit.
Hogy van még szerelem.
Hogy néha mégis szép.

Alexander Wolf: Solo játékai

szerelem
Kép: Shutterstock

Netfisz: Ábránd

Ropog a tűz a kandallóban.

Kellemes meleg van.

Hozzád bújik a szeretet,

csókokkal halmoz el a szerelem.

Boldogan ébredsz fel reggel,

magadon érzed azt a kezet,

amiről tudod, hogy soha el nem enged.

(2016)

 

kandalló

alex Lázaro fotója a Pexels oldaláról

Owe Skoogström: A kezek

(Dabi István fordítása)

Simogatni foglak
két kezemmel
letörlöm fáradtságodat
nyugtalanságodat
letörlöm a félelmed
az álmatlanságodat
letörlöm aggódásod
bizonytalanságod
felemellek a fényhez
és a meleghez
s leengedlek a palástfű
hűsébe.
ölelés