boldog karácsonyt Archives : Netfisz napjai

Nekem a karácsony, pont olyan nap, mint a többi. Csak nem kell dolgoznom. Gyerekként sem sokáig hittem a csodákban, és nem emlékszem, hogy annyira jó karácsonyaink lettek volna. De azért panaszra sincs okom. Míg az öcsém kicsi volt, addig az volt a bevett szokás, hogy 24-e délutánján, estéjén elmentünk sétálni anyuval vagy a mamával, és mire hazaértünk megjött a Jézuska. 🙂

Olyankor elmentünk a kivilágított karácsonyi fényeket megnézni a város ablakaiban. Néha még a feldíszített karácsonyfa is látszott.Ez volt az akkori Facebook hírfolyam. 🙂 Végülis elég jó időtöltésként emlékszem vissza rá. Amúgy ezt a karácsony többi napjain is megtettük. A környékünkön, mindig másfelé indulva. Szerettem sétálni,az üzletek kirakatait is szemügyre vettük. Máskor is szerettem a városban sétálni, mindig volt valami látnivaló. Most is szívesen sétálgatnék, de egyedül nem tölt fel úgy, inkább csak célirányosan róvom már az utcákat.

Sokminden változott az idők folyamán, én is idősebb lettem, és valahogy az idő vas foga a 4 fal közé kényszerített. Mozi helyett már inkább letöltjük a filmeket, vagy megnézzük online. Már nem divat felkeresni valakit, hogy megnézzük mi van vele, s ezek a kapcsolatok is a múlt homályába vesztek. Az idők folyamán elmagányosodtam. Valószínűleg ez az én döntésem (is) volt és egyáltalán nem bánom. Örülök, ha már nem kell senkit meghallgatni, ha nem akarom. Vagy éppen jópofát vágni a dolgokhoz, amik amúgy nem is érdekelnek. Munka után örölök, ha nem kell szólnom senkihez, végre hazaérek, ebédelek, majd a fentmaradó szabadidőm pedig gyorsan eltelik a házimunkával együtt.

Így telik el a hét, a hónap, az év és végül az életünk. Máshogy, mint korábban azt gondoltuk, legalábbis én nem így képzeltem. Illetve nem is gondoltam sehogy akkor még, csak most morfondírozok rajta. Mondanám, hogy bölcsebb lettem- talán igaz is- de inkább azt mondanám, hogy megfontoltabb. Más dolgokat tartok fontosnak, mint régebben. Nem érdekelnek már olyan dolgok, mint régen. Túllendületem rajta, megszoktam, elfogadtam őket. Már nincsenek nagy álmaim, vagy vágyaim. Amit kapok az élettől, abból próbálom kihozni amit tudok.

A karácsonyi séták is csak az emlékeimben élnek már. Akár tovább is sétálhatok képzeletben, és elmehetek most bárhová. 🙂 Az is annyira lehet igaz, mint a múltban elkövetett séták.

Már rég nem írtam ide. Nem is tudom, miért. Mondanivalóm lett volna, de már belefáradtam. Csak magamnak írtam, mindenféléről. Eseményekről, érzésekről, de nem tartottam lényegesnek megosztani itt.

Alapvetően mozgalmas hónapok voltak. Valójában számomra nem sok tanulsága volt, hacsak annyi nem, hogy jobban kellene bíznom a körülöttem lévő emberekben. Na, ezért nem mindenkiben, de sok mindenkit félreértettem. Sokkal nagyobb szeretettel viszonyultak felém, mint azt gondoltam. Én pedig bizalmatlan vagyok, ha csak nem érzek szívből valaki iránt szeretetet. Ez pedig nálam elég ritka.

Rájöttem, hogy az egész életem egy tévedés volt, és most sem úgy élem, ahogy szerettem volna. Pont azt vonzottam be, amit el akartam kerülni. Már mindegy, nem tudok ellene tenni. S talán jobb is így, mert nem kötődik hozzám senki legalább. Ha majd már nem leszek, nem fog fájni senkinek sem, és így nekem is könnyebb lesz majd távozni. De ez még egyelőre a jövő. Most köszönöm szépen, jól vagyok. Vannak álmaim újból, könnyebbek a napok, boldogabb is vagyok. Lett egy kis önbizalmam, ami nem egy utolsó dolog.

Év vége, közeledik. Ismét itt van, nem olyan régen volt… Értékelni nem tudom ezt az esztendőt. És még van pár nap. Az alatt bármi történhet, ami felülírhatja a mostani gondolataimat. A jövő évre most annyit tudok mondani, hogy remélhetőleg túléljük, és több érték lesz az életemben. Megfogadni idén sem fogok semmit a következő évre nézve, de szeretnék többet olvasni és tanulni. Van motiváció és remélem, kitart velem együtt, és véghezvihetem a kitűzött célokat. Ha pedig mégsem lennék már ezen a bolygón jövő ilyenkor, arra is megvannak már a tervek. Az sem lesz rossz.

Visszatérve a jelenbe, ismét elkezdtem álmodni éjjelente. 1 hónapja minden nap már álmodom valamit. Eleinte próbáltam megfejteni, de már feladtam. Inkább elfelejtem, nem foglalkozom vele, így nem is zavar már. Mindig volt egy álommal szőtt szakasza az életemnek, de most zavarosabbnak tűnik. Most elengedtem, majd úgyis elmúlik ez is, ahogy minden az életben. És ez így van rendjén.

Talán az utolsó bejegyzésem idén, talán nem. Minden kedves olvasómnak kívánom a legjobbakat az év hátralévő részére és 2023-ra is. Vigyázzatok magatokra és egymásra, szeressétek egymást, mert a szeretet soha nem múlik el.

Bejegyzések

Karácsonyi séták

Év vége felé