Bejegyzések

,

Indulás előtt

Néha tényleg kell önuralom, ha beletaposnak a lelkünkbe valamivel, hogy ne sértődötten reagáljunk vissza. Mivel az nem rólunk szól, hanem arról, aki elkövette. Így teljesen felesleges beleállni. Másrészt, mivel valakit nem küldök el melegebb éghajlatra, attól még nem biztos, hogy nem azt kívánom neki magamban. 🙂

Szeretnék majd egy asztrológiai online tanfolyamra beiratkozni márciusban, meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok addig. Február közepén lesz majd egy eligazítás azzal kapcsolatban, gondolom, majd akkor megtudom a részleteket. Igazából szeretek tanulni, és már elég régóta kacérkodom a gondolattal. Ráadásul itt is az alkalom rá. Hogy meg tudja találni az ember, ami érdekli! 🙂 Vagy kérdezhetném azt is, nem a tanfolyam talált rám? 😉

A hétvégén rendeltem egy Tarot kártyát, és bosszant, hogy péntek óta feldolgozás alatt van a megrendelésem. Nem is értem az okát, ha a kiválasztott könyvesboltban megvan a pakli, akkor az utcáról besétálva is megvehetném. Ha pedig a központban van, akkor nem tudják, hogy pl. szerdánként hoznak új árut, vagy teszem azt havonta egyszer? Még körülbelüli átvételi időt sem látok. De nem akarok nagyon bosszankodni rajta, mert úgy is én vagyok a hibás. Mindig én vagyok, mintha nekem nem lenne jogom bosszankodni bármi miatt is. Nem hibáztatom a Julikát érte, mert nem biztos, hogy tőle függ, de attól még én is kifejezhetem az elégedetlenségemet.

Ettől eltekintve nagyjából minden okés, vagy már megszoktam, hogy nem az. 🙂 Igazából az észosztó kis buta majmok zavarnak kicsit, akik azt sem tudják, hogy hülyeséget beszélnek, de kinevetnek és téged néznek hülyének. Nemsokára találkozhatom velük. 🙂 Megyek dolgozni. Lassan eljutok addig, hogy az ottlévők 99 %-ának inkább nem mondok semmit, mert félreértik. De hát nem egyszerű ez sem, ha emberekkel foglalkozik valaki. Mégcsak nem is a lelkükkel, de valójában mégis.

Apropó, az én lelkem… Most olvastam el a tegnap reggel küldött angyal üzenetemet. Mit mondjak eléggé betalált. Kalcit ásványt javasol viselni vagy a kezünkben tartani, hogy ráhangolódjunk az energiájára és enyhülést hozzon, hogy az elménk lecsendesedjen. Ezt kellett volna tennem, és időt szánni a szívem gyógyítására. Talán még utólag is jól jöhet ez. 🙂
Ezzel a kis virágos utca részlettel kívánok mindenkinek csodás napot! 🙂

szép napot!
pexels.com
/0 Hozzászólások/by
,

Álom, amire nem emlékszem

Volt egy álmom, amire nem emlékszem. Hogy lehet ez, a jelen valósága? Végülis nem számít semmit, hogy akkor valójában álmodtam e vagy sem, vagy csak úgy megtörténik, történik most is. Olyan kevés dolog van, amik tényleg számítanak valamit is az életben.

Vannak olyan dolgok, amiknek a bekövetkeztét tudjuk valahonnan. Az is lehet, hogy annyira szerettük volna, hogy megtörténjen, hogy olyan dolgokat tettünk érte az okozásával kapcsolatban, hogy az univerzumnak más lehetősége nem is volt, hogy máshogy legyen. Vaagy, így volt elrendelve ninden érintettnek, hogy úgy legyen, s csak mindenkit odagyűjtött a beteljesítés érdekében. Melyik lehet? Mi jelentősége? Semmi. De mi van akkor, ha a te választásod volt, hogy mi és hogyan történjen? Mintha egy általad rendezett színdarabba csöppentél volna bele. Ez utóbbinak semmi értelme sincs, ezért lehet, hogy álmodtad… De nem emlékszel rá, hogy ilyet álmodtál volna, pedig minden úgy történt, ahogy emlékszel rá.

Játszunk el a gondolattal, te voltál, aki önmagadat alkottad meg a körölményeiddel együtt. Miért nem királynő lettél, akit mindenki szeret? 🙂 Miért nem lettél szép, vagy tökéletes? Miért vagy olyan lúzer, hogy saját magadnak sem tudsz álmodni egy könnyű, szép életet? Mit akartál elérni azzal, hogy egy ilyen „gyász” családba születsz, ahol az apád alkesz, anyád pedig nácisztikus volt, akik soha nem szerettek. S miért kellett felnőnöd egy ilyen szeretetlen családban? Ennek mi értelme? Most van értelme ezen vergődni? Na látod…. Amúgy eszembejutott egy vicc a lúzerségről, ami valahogy így szól:
– Akkora lúzer vagy, hogy második helyezést érnél el a lúzerségi versenyben.
– Miért csak második lennék?
– Mert akkora lúzer vagy! :))

Visszatérve a gondolatmenetemhez, ha van még egyáltalán ilyenje a mondókámnak… Mostanában kezdtem el ezzel a megközelítéssel foglalkozni. Nem unalomból, hanem mert tényleg foglalkoztat a kérdés.
Miért mondják, hogy van karma? Ismerek embereket, akikre valahogy nem szállt vissza mégsem. Hogy lehet ez? Akkor nem mindenkire érvényes? Nem, később már nem fog, mert nem tud. Miért van az, hogy vannak rossz emberek, akikkel semmi rossz nem történik? Miért kiváltságosok ők?
Valószínűleg ezt soha nem fogom megtudni. Valószínüleg, de nem lehetetlen, hogy mégis egyszer megismerem az igazságot. Legutóbb, arra kaptam meg váratlan helyről a választ, hogy miért nem észlelem egy idő óta az entitásokat. Egy tanításból tudtam meg, -nem erre koncetrálva- mert nincs szeretet a szívemben.

Lehet abban valami, hogy bár sem gyűlölet sem utálat nincs a szívemben, de valóban, szeretet sincs. Ahhoz pedig, hogy újra legyen benne, le kellene zárni a legutóbbi szeretet kapcsolatomat. Hihetetlen, hogy elkezdtek zajlani belül az események most. Még billentyűt is ragadtam, hogy leírjam. 🙂

Álom a valóság
www.pixabay.com
/1 Hozzászólás/by

Megfelelési kényszer

Nem így terveztem ezt az évet, de eddig így alakult. Némely részén az életemnek tudok alakítani, és remélhetőleg lelki támogatást is fogok kapni. Legalábbis bízom benne, de nem élem bele magamat semmibe. A hosszú hallgatásomnak is jó okai voltak. Az életemet elkezdtem átalakítani, de ez még eléggé kezdeti stádiumban van, és előreláthatólag lesz még sok megpróbáltatás is ezen a nyáron. De, most hogy már látok kis előrelépést, és kaptam egy kicsi önbizalmat is, hogy értékes vagyok, már látom értelmét az újratervezésnek.

Tegnap és ma volt időm passzív pihenésre, és tisztázódott bennem néhány dolog. Az egyik ilyen, hogy megfelelési kényszerem van. Sok problémám volt már ennek következményeitől, már tudat alatt korábban elkezdtem fölé kerekedni, csak védtem a határaimat. Ma tudatosult bennem, hogy ez bizony a saját kényszeremből alakult ki, mások csak ügyesen átvették az irányítást. Mintha akaratlanul adtam volna a kezükbe a korbácsot, hogy „üssenek” nyugodtan… Most, hogy feltápászkodtam, határokat húztam, elkezdtem saját magammal is törődni. Kicsit még fura ez az állapot, de majd lassan mások is megszokják, illetve ezt kapják. Nem vagyok felelős egy ilyen emberért sem. Mert aki szeret, csak az számít, és ő(k) pedig nem használna(k) ki. Tudod, aki szeret, az nem öl meg.

A jövő még elég képlékeny számomra, de nem fogok megtervezni semmit sem. Van jó néhány dolog is, amit elhanyagoltam idén, lassan pótolgatom azokat is.
Az biztos, 150 %-kal senkire sem fogok figyelni soha többé. Vagyok én is annyira értékes, mint bárki más. S talán sikerülhet annyira összeszedni magamat, hogy egy új kapcsolatba is belemenjek… Egyenlőre erre koncentrálok, meg hogy jól érezzem magamat lelkileg. A többi pedig akkor úgy is megy a maga útján.

bizalom
/0 Hozzászólások/by

Szilveszter előestéje

Elég furcsán alakult nekem ez az év végi időszak most. Mivel a két ünnep között nem dolgoztam, ráértem beszerezni egy kis derékbecsípődést. 🙂 Két napja történt, ma már kb. 80%-os vagyok, úgyhogy talán az újévet nem azzal fogom kezdeni. 🙂

Nekem még eddig soha nem volt ilyen bajom, így elég rosszul érintett, mert nem tudtam, hogy fogom viselni. Történt, hogy egyik hajnalban nem tudtam aludni, illetve már kialudtam magamat gondoltam melegítek egy kis tejet a kávéhoz. Na, ekkor esett meg a baj. Egy rossz mozdulat és ez hagyján, de nem akart elmúlni pár másodperc múlva. Eléggé ragaszkodott hozzám ez a dolog. Pedig tudtam, hogy már mások is jártak hasonlóan, és sokkal rosszabbul. Állni tudtam, mint az állat, ülni is, de a felkelés. Na, ez nem nagyon ment. Felfedeztem az ajtófélfa gyógyító hatását. Csak addig kellett valahogy elbotorkálni, majd ott már egyenesbe jöttek a dolgok. 🙂 Na, meg az alvás! Tényleg sokat mocorgok, mielőtt elalszom, hát most ezt inkább próbáltam kihagyni. 🙂

Szóval ez ember tényleg akkor tudja meg, hogy sokkal egyszerűbb normálisan működni, mint nem. Nem is gondoltam, mennyi mindent megmozgatunk egy ágyban megfordulásért. Na, de nem akarok ezen nyavalyogni, s nem is tettem, mert nem volt ki előtt sajnáltatni magamat, így kénytelen voltam „katonadolog”ként elviselni.

A másik dolog, ami kicsit megviselt az ezen időszak alatt, hogy milyen emberek vannak. Tudom, nem kellene kiakadnom, de valahogy nehezen viselem el a kötekedőket. Történt ugyanis, hogy feltöltöttem az egyik közösségi oldalra egy szerintem idilli képet, ami aláírásában jó reggelt és szép napot kívántam. Jöttek is a szívecskék és a szép nap kívánságok. Mígnem az egyik hozzászóló a másik hozzászóló helyesírási hibáját kezdte el taglalni, meg hogy nagybetűvel kezdünk mondatot, és nem értelmes. Továbbá a feltöltött (Pinterest) kép tartalmát is leszólta, mivel azon egy konyhából az ablakban ülve egy macska nézt a kinti téli tájat. És szerinte a cica „ánusza” érinti azt a felületet, ahol az emberek esznek. Hát kicsit eldurrant az agyam, a be(le)szólásán, főleg, hogy a macska nem is az asztalon ült. Na, mindegy, csak annyit írtam vissza neki, hogy ha nem tetszik valami, csak tovább kell görgetni, és megköszöntem. (mármint, hogy legközelebb majd görget.) De erre is jött tőle egy válasz, amit el sem olvastam, de az eleje annyi volt, hogy biztosan egyetértek vele, és invitált az oldalára. Letiltottam, így nem látom már a hozzászólását.

Ezen még mindig nem tudom túltenni magamat, hogy valaki feleslegesen belekössön a másikba. De talán nem is baj, de az eszmefuttatásába már nem mentem bele. Lehet, hogy az ilyen embereket egyből tiltani kellene, nem adva nekik újabb lehetőséget. Nem értem, hogy tud valaki annyira megkeseredni, hogy ebben lelje örömét. Talán egy kis figyelemre vágyott. Nem tudom, de számomra ez hihetetlen, hogy valaki ebben leli az örömét még az ünnepek alatt is.

Igyekszem elfelejteni ezt az „incidenst”. Holnap éjjel átlépünk a jövő évbe. Majd még délután visszajövök egy virtuális koccintásra, és búékolásra. 🙂 Úgyhogy még folytatatás következik holnap. 🙂
Addig is mindenki vigyázzon magára és az állatkáira.

Szilveszter előtt
Kép: Unsplash
/0 Hozzászólások/by

Év vége felé

Már rég nem írtam ide. Nem is tudom, miért. Mondanivalóm lett volna, de már belefáradtam. Csak magamnak írtam, mindenféléről. Eseményekről, érzésekről, de nem tartottam lényegesnek megosztani itt.

Alapvetően mozgalmas hónapok voltak. Valójában számomra nem sok tanulsága volt, hacsak annyi nem, hogy jobban kellene bíznom a körülöttem lévő emberekben. Na, ezért nem mindenkiben, de sok mindenkit félreértettem. Sokkal nagyobb szeretettel viszonyultak felém, mint azt gondoltam. Én pedig bizalmatlan vagyok, ha csak nem érzek szívből valaki iránt szeretetet. Ez pedig nálam elég ritka.

Rájöttem, hogy az egész életem egy tévedés volt, és most sem úgy élem, ahogy szerettem volna. Pont azt vonzottam be, amit el akartam kerülni. Már mindegy, nem tudok ellene tenni. S talán jobb is így, mert nem kötődik hozzám senki legalább. Ha majd már nem leszek, nem fog fájni senkinek sem, és így nekem is könnyebb lesz majd távozni. De ez még egyelőre a jövő. Most köszönöm szépen, jól vagyok. Vannak álmaim újból, könnyebbek a napok, boldogabb is vagyok. Lett egy kis önbizalmam, ami nem egy utolsó dolog.

Év vége, közeledik. Ismét itt van, nem olyan régen volt… Értékelni nem tudom ezt az esztendőt. És még van pár nap. Az alatt bármi történhet, ami felülírhatja a mostani gondolataimat. A jövő évre most annyit tudok mondani, hogy remélhetőleg túléljük, és több érték lesz az életemben. Megfogadni idén sem fogok semmit a következő évre nézve, de szeretnék többet olvasni és tanulni. Van motiváció és remélem, kitart velem együtt, és véghezvihetem a kitűzött célokat. Ha pedig mégsem lennék már ezen a bolygón jövő ilyenkor, arra is megvannak már a tervek. Az sem lesz rossz.

Visszatérve a jelenbe, ismét elkezdtem álmodni éjjelente. 1 hónapja minden nap már álmodom valamit. Eleinte próbáltam megfejteni, de már feladtam. Inkább elfelejtem, nem foglalkozom vele, így nem is zavar már. Mindig volt egy álommal szőtt szakasza az életemnek, de most zavarosabbnak tűnik. Most elengedtem, majd úgyis elmúlik ez is, ahogy minden az életben. És ez így van rendjén.

Talán az utolsó bejegyzésem idén, talán nem. Minden kedves olvasómnak kívánom a legjobbakat az év hátralévő részére és 2023-ra is. Vigyázzatok magatokra és egymásra, szeressétek egymást, mert a szeretet soha nem múlik el.

harmonia
Kép: Shutterstock
/2 hozzászólás/by

Mandala

Ma voltam az egészségboltban, ahol magával ragadott egy kis fali mandala. Rövid hezitálás után úgy döntöttem, hogy megveszem. Imádok ott nézelődni, van onnan néhány karkötőm, fülbevalóm, de még könyvem is.

Most viszont zárás előtt nemsokkal mentem, és nem volt kedvem sem csecsebecséket nézegetni, de ez a kis kép valahogy elvonta a figyelmemet. Így legalább a tea nem utazott magányosan. 🙂
Volt ilyen mandalás faliképem már, amit jó 10 éve a barátnőmtől kaptam, de az mintha balszerencsét hozott volna. Lagalábbis én annak tulajdonítottam. Pár évig még velem volt, aztán úgy gondoltam, hogy meg kell szabadulnom tőle, ami nálam az elégetést jelenti. Másnak nem akartam odaadni, mert meg voltam győződve róla, hogy nem hoz szerencsét, inkább ellenkezőleg.

Végülis arra nem emlékszem, hogy valami jobb lett e attól, hogy a tűzre dobtam, de nem tartom valószínünek. Emiatt kicsit még barátkozom vele és keresem a helyét a lakásban. Mivel még semmi sincs a falon, van hely bőven. 🙂
Nem várok szerencsét, de egy vidám színfolt lesz tőle a lakásban. 🙂

Energiát adó szerencse madala
/0 Hozzászólások/by

Papírra írt sorok

Minap eszembe jutott egy lány, akivel utoljára leveleztem. De régen volt, talán igaz sem volt! 🙂 Zsuzsannának hívták és a névnapját a „nagy” Zsuzsanna nappal ellentétben nem februárban tartotta, hanem augusztusban, mert ilyenkor több virág van. 🙂
Aztán elmarengtem, mi lehet vele, kikkel leveleztem még.

Annakidején még gondosan kiválasztott levélpapírra írtuk a levelet. Ja, és kézzel! Fontos infó, már most visszagondolva, mennyi macera volt! 🙂 De én szerettem. 🙂 Aztán borítékbba kellett tenni, megcímezni és bedobni a postaládába. Nekem szerencsém volt, mert az utca elején volt a postaláda, nem kellett messzire mennem. Levelezésem utolsó éveiben bevallom, néha figyeltem is, hogy még elviszik e a leveleket.
Majd elfelejtettem, bélyeget is kellett rá vásárolni, ha nem volt a borítékon. Ugye milyen bonyolultnak tűnik? Pedig egyáltalán nem volt az. Én imádtam levelezni másokkal.

Levélpapírt válogatni a papír boltban, kedvenc tollal írni, valahogy akkor volt erre időm. Volt olyan időszak, mikor a borítékokat is én hajtogattam nekem tetsző képet tartalmazó újságból kivágva. Nagyon menő volt akkoriban, nem a sablonos boríték, hanem, amit én készítettem! 🙂 Volt, hogy illatos tollam is volt, és azzal írtam a levelet. 🙂

No, de kinek is írtam? Még alsó tagozatos koromban, anyám levelezőpartnereinek lányaival levelezgettem. 🙂 Később pedig, kértem őket, hogy adjanak kontaktot, aki szívesen levelezne velem. 🙂 Már nem is emlékszem, mennyi levelezőpartnerem volt az évek során. Persze, voltak, akik lemorzsolódtak, vagy abbamaradt a levelezés. Legutolsó levelezőpartnerem, a már említett a Zsuzsanna nevű lány volt, akit azóta már inkább hölgy megnevezés illetne. Utoljára olyan 25-26 évvel ezelőtt volt köztünk levélváltás. Valahogy, elmaradt. Lehet, hogy az én hibámból, már nem emlékszem rá.

Iskolaidőben pedig a faluról bejáró osztálytársnőimmel leveleztem. 🙂 Nemcsak a levélírás, de mikor megkaptam a levelet, az is boldogság volt nekem. 🙂 Mikor hozta a postás bácsi a levelet! 🙂 Vagy nyáron a képeslapot.
Milyen jó is visszaemlékezni erre, valahol azért hiányzik. Persze van már e-mail, ami gyorsabb is, de azért az a fling nem fogható semmihez. 🙂 Mondhatnám, hogy lehetne most is ilyet csinálni, de már nem hiszem, hogy felvállalnám ezt a „procedúrát”. 🙂 De ki tudja mire vetemedem még. 🙂

levél
Kép: Pexels
/0 Hozzászólások/by