Bejegyzések

,

Álom, amire nem emlékszem

Volt egy álmom, amire nem emlékszem. Hogy lehet ez, a jelen valósága? Végülis nem számít semmit, hogy akkor valójában álmodtam e vagy sem, vagy csak úgy megtörténik, történik most is. Olyan kevés dolog van, amik tényleg számítanak valamit is az életben.

Vannak olyan dolgok, amiknek a bekövetkeztét tudjuk valahonnan. Az is lehet, hogy annyira szerettük volna, hogy megtörténjen, hogy olyan dolgokat tettünk érte az okozásával kapcsolatban, hogy az univerzumnak más lehetősége nem is volt, hogy máshogy legyen. Vaagy, így volt elrendelve ninden érintettnek, hogy úgy legyen, s csak mindenkit odagyűjtött a beteljesítés érdekében. Melyik lehet? Mi jelentősége? Semmi. De mi van akkor, ha a te választásod volt, hogy mi és hogyan történjen? Mintha egy általad rendezett színdarabba csöppentél volna bele. Ez utóbbinak semmi értelme sincs, ezért lehet, hogy álmodtad… De nem emlékszel rá, hogy ilyet álmodtál volna, pedig minden úgy történt, ahogy emlékszel rá.

Játszunk el a gondolattal, te voltál, aki önmagadat alkottad meg a körölményeiddel együtt. Miért nem királynő lettél, akit mindenki szeret? 🙂 Miért nem lettél szép, vagy tökéletes? Miért vagy olyan lúzer, hogy saját magadnak sem tudsz álmodni egy könnyű, szép életet? Mit akartál elérni azzal, hogy egy ilyen „gyász” családba születsz, ahol az apád alkesz, anyád pedig nácisztikus volt, akik soha nem szerettek. S miért kellett felnőnöd egy ilyen szeretetlen családban? Ennek mi értelme? Most van értelme ezen vergődni? Na látod…. Amúgy eszembejutott egy vicc a lúzerségről, ami valahogy így szól:
– Akkora lúzer vagy, hogy második helyezést érnél el a lúzerségi versenyben.
– Miért csak második lennék?
– Mert akkora lúzer vagy! :))

Visszatérve a gondolatmenetemhez, ha van még egyáltalán ilyenje a mondókámnak… Mostanában kezdtem el ezzel a megközelítéssel foglalkozni. Nem unalomból, hanem mert tényleg foglalkoztat a kérdés.
Miért mondják, hogy van karma? Ismerek embereket, akikre valahogy nem szállt vissza mégsem. Hogy lehet ez? Akkor nem mindenkire érvényes? Nem, később már nem fog, mert nem tud. Miért van az, hogy vannak rossz emberek, akikkel semmi rossz nem történik? Miért kiváltságosok ők?
Valószínűleg ezt soha nem fogom megtudni. Valószínüleg, de nem lehetetlen, hogy mégis egyszer megismerem az igazságot. Legutóbb, arra kaptam meg váratlan helyről a választ, hogy miért nem észlelem egy idő óta az entitásokat. Egy tanításból tudtam meg, -nem erre koncetrálva- mert nincs szeretet a szívemben.

Lehet abban valami, hogy bár sem gyűlölet sem utálat nincs a szívemben, de valóban, szeretet sincs. Ahhoz pedig, hogy újra legyen benne, le kellene zárni a legutóbbi szeretet kapcsolatomat. Hihetetlen, hogy elkezdtek zajlani belül az események most. Még billentyűt is ragadtam, hogy leírjam. 🙂

Álom a valóság
www.pixabay.com
/1 Hozzászólás/by

Mandala

Ma voltam az egészségboltban, ahol magával ragadott egy kis fali mandala. Rövid hezitálás után úgy döntöttem, hogy megveszem. Imádok ott nézelődni, van onnan néhány karkötőm, fülbevalóm, de még könyvem is.

Most viszont zárás előtt nemsokkal mentem, és nem volt kedvem sem csecsebecséket nézegetni, de ez a kis kép valahogy elvonta a figyelmemet. Így legalább a tea nem utazott magányosan. 🙂
Volt ilyen mandalás faliképem már, amit jó 10 éve a barátnőmtől kaptam, de az mintha balszerencsét hozott volna. Lagalábbis én annak tulajdonítottam. Pár évig még velem volt, aztán úgy gondoltam, hogy meg kell szabadulnom tőle, ami nálam az elégetést jelenti. Másnak nem akartam odaadni, mert meg voltam győződve róla, hogy nem hoz szerencsét, inkább ellenkezőleg.

Végülis arra nem emlékszem, hogy valami jobb lett e attól, hogy a tűzre dobtam, de nem tartom valószínünek. Emiatt kicsit még barátkozom vele és keresem a helyét a lakásban. Mivel még semmi sincs a falon, van hely bőven. 🙂
Nem várok szerencsét, de egy vidám színfolt lesz tőle a lakásban. 🙂

Energiát adó szerencse madala
/0 Hozzászólások/by

Augusztus

Régebben nekem az augusztus a dinnye evést, a lecsót, az iskola közeledtét és a nem megfőlést jelentette. Most pedig egyenesen várom már, hogy vége legyen ennek a nyárnak, a kuka melegnek, mások nyavalygásának, hogy mennyire várják már, hogy elmenjenek 3 hétre szabira. Igaz én soha nem voltam egyszerre ennyit, valahogy engem a „vállalat” nem engdett…

Nekem most a fejemben nosztalgia van. Hiányzik Z. Laci, valahogy mostanában tudatosult bennem, hogy már soha nem fogunk együtt nevetni semmin, mert szinte minden beszélgetésünket úgy zártuk…Nevetéssel… Bár mindketten tisztában voltunk vele, hogy néha csak kínunkban csináltunk poént a dolgokból, az életünkből. De akkor is… Felfogni, hogy már SOHA nem lesz ilyen…Kicsit elveszettnek érzem magamat emiatt. Elvitt magával a sírba belőlem is egy darabot.

Akik tavaly még fontosak voltak az életemben, legalábbis én úgy gondoltam, már nincsenek velem. Vannak új ismerettségek, de azok felszínesek, hiába némelyik erősebb, mélyebb, mint a másik, de akkor is csak jelentéktelenek… Persze attól még jó, hogy vannak, meg jó, hogy van kihez szólni néha…de nem az igazi, és nem is lesz már olyan nekem ebben az életben. Ezt el kell fogadni. Valahol ezt is el kell gyászolni. S ezzel együtt, beletörődni, hogy a fontos dolgok el fognak tűnni az életemből, ahogy szép lassan én is. Nincs meg az egésznek a miértje, csak a hogyanja…
Nekem ez az augusztus, ez a rikító napfény, hőség, ami nem kell már, nem lelkesít. Csak még kapaszkodni az életbe, bár nem tudom, mi okból. A régmúlt emlékek miatt, amik egykor szépek voltak, de mára már csak lehangolók a távolságuk miatt.

Vén emléklámpa vagy egy olyan utcasarkon, ahol szinte senki sem jár

Louis- Ferdinand Céline: Utazás az éjszaka mélyére

Valójában mindegy már nekem, milyen évszak van, csak ne főjek meg a saját levemben. 🙂 Tudjak félbehagyott és új könyveket elolvasni,  jól érezni magamat, s nem keseregni olyanokon, hogy már nem lesz 40 fok és nem égeti ki a retinámat a k**va fény… Mert vannak ilyenek is… 🙂

dinnye
Kép forrása: freepik
/0 Hozzászólások/by

Kikapcs

Kiesett a kezemből a távirányító, s újraindult a program. Bár a műsor nagyjából ugyanaz, de valahogy más filmek peregnek. Kellet az a kikapcs, hogy észhez térítsen.
Ha nem teszünk magunk a kikapcsolódásrunkról, az egészségünk majd tesz. Ha szerencsénk van, úgy, hogy csak figyelmeztet. Nem kellene megvárni, mikor már elég volt és túl sok. És ezt csak mi érezhetjük, ne várjunk senkitől se megerősítést.

Most más dolgom sincs, mint új dolgokat találni, s tovább boncolgatni, mi miért romlott el ennyire. Mennyi az én felelősségem, s mennyi amit csak úgy nekem adtak. Vagy egyszerűen nem foglalkozni az ilyenekkel soha többé a jövőben. 🙂
Tovább kell keresgetni a szép és érdemes dolgokat, melyek örömet okoznak. Lehet, ez lesz a legnehezebb, megtalálni a jót ebben az életben. Viszont a jó hír, hogy nem kell az örökkévalóságig tervezni. Mindenben van valami jó és felszabadító. 🙂

Első lépésként sikerült az alvásban bepótolni a lemaradásomat. Ma sikerült is 12 órát összehoznom, igaz nem egyszerre, de kezdetnek egész jó. 🙂 A másik nagy változás az egész étrendemet érinti, ugyanis sómentes diétát írtak elő. Továbbá hanyagolni a koffein és a dohányzás örömeit.
Szóval nincs chips vacsira, meg ropi, lefekvés előtt cola, meg ilyenek. Viszont nem okoz gondot, hogy reggelire csak egy üres vajas kenyeret egyek, csak az, hogy muszáj valamit ennem a gyógyszerek miatt, de végülis betartható.

A másik leküdzendő dolog számomra a sorozatos idegeskedés minden sz@r miatt. Igazából megmagyarázni sem tudom, miért aggódok annyit, akkor is ha tisztában vagyok vele, hogy semmi értelme sincs. Ennek szinte állíandó kontroll alatt kell állnia a közeljövőben és szép lassan beépíteni a tudatomba, hogy semmi felett sem érdemes. Márcsak azért sem, mert most bebizonyosodott a sok mérgező (irigy) személynek nem volt igaza az egészségemmel kapcsolatban sem. Közük nem volt hozzá, de mindenféle betegséget, allergiát rám akartak dobni. Elég volt egyet tüsszentenem, és már tudni vélték, hogy allergiás vagyok (én is, nemcsak ők). Nos, hát, éltem eddig úgy ahogy éltem, de tökéletes lett a labor leletem is, és egyéb vizsgálatok is. S csokoládét ezután is annyit ehetek, amennyit akarok, ha akarok egyáltalán. 🙂 Még mindig nem sikerült felfognom, hogy miért okoz valakinek örömet más baja, de úgy tűnik ez nem is az én dolgom.

Elöttünk a nyár, a szabadság! Élvezzük ki a napfényes napokat, az esőt, a fagyit, a csöves kukoricát és a megérdemelt pihenést! Kellemes nyári napokat kívánok! 🙂

kikapcs
Kép: Pexels- Karolina Grabowska
/0 Hozzászólások/by

Velem is fordult a világ

Tudom, lerágott csont, hogy 2020 tavasza óta nagyot fordult a világ. A belső világom is. Befolyásolták e a világjárvánnyal összefüggő dolgok, vagy amúgy is így lett volna? Esetleg némileg felgyorsította ez a káosz? Talán mindkettő. Nem is lényeges, de egy kicsit boncolgatom ezt a témát.
Az a helyzet, hogy egyszerre keserít el és egyszerre örülök neki, hogy nemcsak válaszokat, de megoldásokat is kaptam. Nézzük.

A válaszok

A válaszok és a megoldások nem hiszem, hogy szétválaszthatóak lennének. A kettő következméye pedig az lett, hogy a válaszok világosak lettek és ez mintegy hozta magával automatikusan a megoldásaimat.
A saját világomban egyedül élem át a történéseket. Rájöttem, hogy teljesen egyedül vagyok. Nem számíthatok senkire, nincs meg az életemben az az úgynevezett „biztos pont”. Ez már régóta így van, és előkerült ez már jó egy évtizede. De aztán mintha megtanultam volna ezzel együtt élni. Nem foglalkoztam vele.
Majd felfordult a világ és vele együtt az én életem is. Legmeghatározóbb az volt, hogy elküldtek a munkahelyemről a járványra hivatkozva, bár azt nem bántam, csak a havi fix hiányzott. Ezzel az önbizalmam is lejebb csúszott. Egyszerre álltam szembe a valóságommal, hogy egyedül vagyok és egyrészről örültem, hogy senki nem függ tőlem, másrészről pedig elszomorított. De próbáltam pozitívan felfogni ezt is.
A válaszok mitegy kiszúrták a szemeimet.

A megoldások

Körbekerítettek a válaszok, már nem voltam egyedül. Talán megértettem, hogy az életbemaradáshoz sokkal nagyobb önzőség kell. Azt is felfogtam, hogy az ígéretek egyet jelentenek a nem cselekvéssel. Teljesen mindegy mi okból kifolyólag, de a nem, az nem. Sokáig gyártottam magamban a felesleges együttérzéseket és rájöttem, hogy az összes ilyen helyzetben egyedül én vegetáltam. Az idő pedig ment tovább. (Mindig megy tovább)
Nem volt benem harag, egyedül magamat vetettem meg, hogy miért érdekel engem más sorsa, ha úgyis azt csinál mindenki, amit akar. Legfőképp engem figyelmen kívül hagyva.
Miután tudomásul vettem ezeket, nem is volt már nehéz nemet mondani. Eleinte meglepő volt, hogy egyszerűen megy, de belegondoltam, csak magamat védem meg. A felesleges gyötrődésektől, amiket nekem kellett megoldani.
Ki merem jelenteni, hogy sokkal nyugodtabb vagyok. Ha valahol elfogadnak, akkor így is. Ha pedig nem, akkor nem közös az utunk. Az önbizalmam is nagyobb lett, s nemcsak annak köszönhetően, hogy újra van munkahelyem, hanem nem érzem magamat boldogan csaholó kiskutyának, akit utána figyelmen kívül hagynak.

Nem bánom, hogy fordult a világom

Jobban is érzem magamat lelkileg, s csak remélni tudom, hogy emiatt is jobb ember lehetek. Úgy érzem, jobban megtalálom és nagyobb figyelmet tudok adni azonak, akiknek tényleg szükségük van rám és ők is komolyan vesznek.
Persze nem állítom, hogy minden happy, de több van. A szívem könnyebb lett, s nem bánom azt sem, ha azért, mert egyre kevesebb dolog van benne. Talán a múltam ürül ki belőle, és majd elfér benne az is, amivel megtöltöm. 🙂

  • vidáman
Kép forrása:unsplash
/0 Hozzászólások/by

Szombat

Szombat kora délután, a második kávémat kortyolgatom. Legszívesebben aludnék, de azt nem szabad, majd este. Inkább irogatok, mégha értelmetlen is. De minek is van értelme? Ja, a kávénak, annak igen. 🙂 Az finom és meleg, még akkor is, ha simán el tudok aludni utána. 🙂 De, nem most felpörget kicsit.

Szobat reggel

A mai nap nyugodtan indult. Magamtól ébredtem, ami már nagy szó, mert sajnos ez csak hétvégeken valósulhat meg. Mint sokaknak. Volt időm nyigodtan megreggelizni. Szóval leírhatom nyugodtan, hogy kellemesen indult a napom. 🙂 Nem voltam időhöz kötve, kicsit megtámogattam a bőröm és a lelkem fiataságát. S akkor itt el lehet képzelni a standard képet, miszerint zöld arcpakolással és a szemem uborkaszelettel lazítok. 🙂 El lehet képzelni, bár nem így történt. 😉
Előtte még eltüntettem a mosogatni valót és elindítottam a mosogatógépet, hogy úgy érezhessem, nyugodtan lazíthatok.

Szombat délelőtt

Ilyen semmittevésekkel el is ment a délelőtt, de gondolkodni volt időm bőven. Megvolt hozzá minden, a gondolkodni való, a nyugalom és idő. Bár nem jutottam megoldásra, de eléggé bele is ragadtam a múltba. Hagyjuk és azt, ami elmúlt, úgy sem tudok rajta változtatni, esetleg tanulni belőle. Bizonygattam is magamnak, hogy neem, többet ilyet nem szabad tennem. Csak összetöri a szivemet. S ezzel inkább le is zártam az önmarcangolást a 20 éves fiatalosnak látszó babapofimmal. :))) Na, jó nem, de legalább kence illatú. A házikozmetikám előtt gyújtott illatos mécsest is kioltották a gondolatfelhők.

Mivel nem lett odakint olyan jó idő, amit reméltem, ebéd után is maradtam a jó meleg lakásban. Keresgéltem a könyves oldalon, hogy mit rendeljek, mert kaptam egy 2 000 Ft-ot érő kuponkódot és úgy gondolom, azt pont megérdemlem. Alaposan megnézegettem sok könyvet, de érdemben előrébb nem jutottam, bár még van időm jócskán dönteni. Aztán valahogy ide keveredtem. A jelen valóságomba, ami megerősíti a második kávém értelmét és fordítva. Nagyon nem akarok már komoly dolgokról gondolkodni, csak élvezni akarom a hétvége értelmét, ami hajlott koromra való tekintettel már a csendet és a nyugalmat jelenti. :))) Amúgy most ez tényleg jó volt így.

A most

Kezd hatni a kávé, érzem. Vagy csak a zenék gyorultak fel a rádióban. 🙂 Lényegében mindegy is. Az álmaim most pihennek helyettem, én pedig élek a mostban. Majd este, ha elfáradtam, melléjük fekszem.

  • szombat
/3 hozzászólás/by

Édes élet

Bevezetőül leírom, hogy az alábbi írásom fél kg groteszket, 25 dkg iróniát, 1l szürrealitást fog tartalmazni. Nyomokban öniróniát is tartalmaz. Ha bárki magára ismerne, az csak a véletlen műve lehet, s ahogy Vian írta „a történet teljes egészében igaz, mert elejétől végig én találtam ki.”

Itt vagyunk most jelenleg, le akarjuk dobni a szánkról, orrunkról ismét a matériát. Vagyis ma megtudtam, hogy én szeretem hordani a semmi értelme fátylat fél arcomon, bár a konkrét okát nem tudtam meg. Azt viszont igen, hogy ennek én vagyok az oka, mivel nem regisztráltam be az országos nyereményjátékba. Akik viszont igen, azok miattam. Igazán jól esett hallani, bár nem hittem el a mesélőnek, hogy ennyi ismeretlen embernek ennyire fontos vagyok. Talán az arcomat akarják látni zárt helyeken, vagy az éttermek belső helyiségében szeretik, ha üldögélek, hiába nem is teszek ilyet. Mikor felocsúdtam az örömmámoromból, megkérdeztem, hogy akkor ő végül is miattam viselte el a szurit, és véletlenül se azért, hogy külföldre mehessen. A többiek sem, akik maguk miatt, a nyaralásuk miatt, a szórakozásuk miatt vállalták ezt, hanem a szerény személyem miatt. Akik közül, ha ismernek is, biztos, hogy egyiknek sem jelentek egy hála istent sem.

Engem soha nem is érdekelt, hogy ki hogy döntött. Elfogadtam mindenki nézetét, nem akartam sem le, sem rá beszélni senkit. Viszont azt gondoltam, hogy ez  a Zorrós dolog senkinek sincs kedvére, és hogy már régen túl léptünk egymás hibáztatásán. De tévedtem. Az emberi természet ilyen, mindig találnak okot arra, hogy mást hibáztassanak, ahelyett, hogy vállalnák a tetteik következményeit. S ez utóbbiról mindig eszembe jut, hogy:

Tisztelettel kérdezem azoktól, hogy akik úgy élték le az életüket, hogy „mit szól majd a falu népe”, hogy végül mit szóltak.

Nem akartam beleállni ebbe a cirkuszba, de már annyi bélyeget akasztottak rám az utóbbi időben, hogy az általuk, vagy mások által beképzelt dolgoktól mostanra elegem lett. Tisztában vagyok azzal is, hogy teljesen mindegy, mi az én igazságom, egy vadidegen sokkal jobban tudja nálam, és kényelmesebb azt elhinni annak, aki azt akarja hinni rólam.

édesélet
Forrás: Freepik

/0 Hozzászólások/by