Bejegyzések

,

Indulás előtt

Néha tényleg kell önuralom, ha beletaposnak a lelkünkbe valamivel, hogy ne sértődötten reagáljunk vissza. Mivel az nem rólunk szól, hanem arról, aki elkövette. Így teljesen felesleges beleállni. Másrészt, mivel valakit nem küldök el melegebb éghajlatra, attól még nem biztos, hogy nem azt kívánom neki magamban. 🙂

Szeretnék majd egy asztrológiai online tanfolyamra beiratkozni márciusban, meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok addig. Február közepén lesz majd egy eligazítás azzal kapcsolatban, gondolom, majd akkor megtudom a részleteket. Igazából szeretek tanulni, és már elég régóta kacérkodom a gondolattal. Ráadásul itt is az alkalom rá. Hogy meg tudja találni az ember, ami érdekli! 🙂 Vagy kérdezhetném azt is, nem a tanfolyam talált rám? 😉

A hétvégén rendeltem egy Tarot kártyát, és bosszant, hogy péntek óta feldolgozás alatt van a megrendelésem. Nem is értem az okát, ha a kiválasztott könyvesboltban megvan a pakli, akkor az utcáról besétálva is megvehetném. Ha pedig a központban van, akkor nem tudják, hogy pl. szerdánként hoznak új árut, vagy teszem azt havonta egyszer? Még körülbelüli átvételi időt sem látok. De nem akarok nagyon bosszankodni rajta, mert úgy is én vagyok a hibás. Mindig én vagyok, mintha nekem nem lenne jogom bosszankodni bármi miatt is. Nem hibáztatom a Julikát érte, mert nem biztos, hogy tőle függ, de attól még én is kifejezhetem az elégedetlenségemet.

Ettől eltekintve nagyjából minden okés, vagy már megszoktam, hogy nem az. 🙂 Igazából az észosztó kis buta majmok zavarnak kicsit, akik azt sem tudják, hogy hülyeséget beszélnek, de kinevetnek és téged néznek hülyének. Nemsokára találkozhatom velük. 🙂 Megyek dolgozni. Lassan eljutok addig, hogy az ottlévők 99 %-ának inkább nem mondok semmit, mert félreértik. De hát nem egyszerű ez sem, ha emberekkel foglalkozik valaki. Mégcsak nem is a lelkükkel, de valójában mégis.

Apropó, az én lelkem… Most olvastam el a tegnap reggel küldött angyal üzenetemet. Mit mondjak eléggé betalált. Kalcit ásványt javasol viselni vagy a kezünkben tartani, hogy ráhangolódjunk az energiájára és enyhülést hozzon, hogy az elménk lecsendesedjen. Ezt kellett volna tennem, és időt szánni a szívem gyógyítására. Talán még utólag is jól jöhet ez. 🙂
Ezzel a kis virágos utca részlettel kívánok mindenkinek csodás napot! 🙂

szép napot!
pexels.com
/0 Hozzászólások/by

Stresszkezelés

Attól tartok, hogy eddig nem jól kezeltem a stresszt az életemben, és túl sokat is stresszeltem, hozzáteszem, hiába. Olyan dolgok miatt is felhúztam magamat, amikre nincs is hatásom, vagy csak éppen beleálltam olyan dolgokba, amikbe nem kellett volna. Megpróbálom ezeket a jövőben minimálisra csökkenteni, mert már belátom, hogy túlzásba vittem. Nem lehet mindig mindent úgy csinálni, hogy az mindenkinek (nekem is) megfeleljen.

Azt hiszem, a túlagyalás az első dolog, amit jobb lesz, ha mellőzök. Semmi értelme az egésznek, csak magamat hergelem, ráadásul időigényes olyan dolgokkal foglalkozni, amik értelmetlenek. Valójában ez is egy megfelelési kényszer, hogy jól csináljak mindent, mert gondolatban végigjátszok egy lehetséges forgatókönyvet, ami lehet, hogy az első gondolatnál már elbukik. Hoppsz, tényleg semmi értelme. 🙂

A másik értelmetlen dolog, olyan helyzeteken aggódni, amire nincs is hatásom, tőlem függetlenül vagy megtörténnek vagy nem. Általában mások döntései ezek, szűkebb vagy tágabb környezetünkben. Az ilyenekkel foglalkozni sem kellene, nemhogy aggódni rajta. 🙂

A sorban a harmadik, a mit szólnak mások… Néhány dologra eddig is azt mondtam, hogy nem érdekel mások véleménye, de bővíteni kellene ezt a sort. Semmi nem érdemel annyi energiát. Mit számít most xy véleménye, ha 1 év múlva emlékezni sem fog rá. Sokszor mi magunk képzelünk a dolgokba olyanokat, amik nincsenek is ott. Lehet, hogy épp akire tekintettel akarunk lenni bizonyos döntés meghozatalában, nem is érdekli az illetőt a mit döntünk, teljesen hidegen hagyja. Még egy felesleges aggódási pont.

Ha az előzőeket figyelmen kívül hagyjuk, felszabadul egy csomó energia és bőven ráérünk a saját dolgainkat szponzorálni. 🙂 Arra összpontosítani, hogy a saját boldogságunknak mi az, ami jót tesz. Nemcsak a stressztől szabadulhatunk így meg, hanem saját magunkkal is jót tehetünk. 🙂 Milyen egyszerűen hangzik, de megvalósítani mégsem annyira egyszerű. Sok belénk rögzült felesleges aggodalom. Mennyivel könnyebb lenne nélküle! Próbáljuk meg! 🙂

Kép: Pexels

/0 Hozzászólások/by

Kikapcs

Kiesett a kezemből a távirányító, s újraindult a program. Bár a műsor nagyjából ugyanaz, de valahogy más filmek peregnek. Kellet az a kikapcs, hogy észhez térítsen.
Ha nem teszünk magunk a kikapcsolódásrunkról, az egészségünk majd tesz. Ha szerencsénk van, úgy, hogy csak figyelmeztet. Nem kellene megvárni, mikor már elég volt és túl sok. És ezt csak mi érezhetjük, ne várjunk senkitől se megerősítést.

Most más dolgom sincs, mint új dolgokat találni, s tovább boncolgatni, mi miért romlott el ennyire. Mennyi az én felelősségem, s mennyi amit csak úgy nekem adtak. Vagy egyszerűen nem foglalkozni az ilyenekkel soha többé a jövőben. 🙂
Tovább kell keresgetni a szép és érdemes dolgokat, melyek örömet okoznak. Lehet, ez lesz a legnehezebb, megtalálni a jót ebben az életben. Viszont a jó hír, hogy nem kell az örökkévalóságig tervezni. Mindenben van valami jó és felszabadító. 🙂

Első lépésként sikerült az alvásban bepótolni a lemaradásomat. Ma sikerült is 12 órát összehoznom, igaz nem egyszerre, de kezdetnek egész jó. 🙂 A másik nagy változás az egész étrendemet érinti, ugyanis sómentes diétát írtak elő. Továbbá hanyagolni a koffein és a dohányzás örömeit.
Szóval nincs chips vacsira, meg ropi, lefekvés előtt cola, meg ilyenek. Viszont nem okoz gondot, hogy reggelire csak egy üres vajas kenyeret egyek, csak az, hogy muszáj valamit ennem a gyógyszerek miatt, de végülis betartható.

A másik leküdzendő dolog számomra a sorozatos idegeskedés minden sz@r miatt. Igazából megmagyarázni sem tudom, miért aggódok annyit, akkor is ha tisztában vagyok vele, hogy semmi értelme sincs. Ennek szinte állíandó kontroll alatt kell állnia a közeljövőben és szép lassan beépíteni a tudatomba, hogy semmi felett sem érdemes. Márcsak azért sem, mert most bebizonyosodott a sok mérgező (irigy) személynek nem volt igaza az egészségemmel kapcsolatban sem. Közük nem volt hozzá, de mindenféle betegséget, allergiát rám akartak dobni. Elég volt egyet tüsszentenem, és már tudni vélték, hogy allergiás vagyok (én is, nemcsak ők). Nos, hát, éltem eddig úgy ahogy éltem, de tökéletes lett a labor leletem is, és egyéb vizsgálatok is. S csokoládét ezután is annyit ehetek, amennyit akarok, ha akarok egyáltalán. 🙂 Még mindig nem sikerült felfognom, hogy miért okoz valakinek örömet más baja, de úgy tűnik ez nem is az én dolgom.

Elöttünk a nyár, a szabadság! Élvezzük ki a napfényes napokat, az esőt, a fagyit, a csöves kukoricát és a megérdemelt pihenést! Kellemes nyári napokat kívánok! 🙂

kikapcs
Kép: Pexels- Karolina Grabowska
/0 Hozzászólások/by

Csend

Hallod a csendet? A saját csendedet. S most nem arra gondolok, hogy nem szól a tévé vagy a rádió, hanem arra, hogy el tudsz e határolódni és csak magadra figyelni. Hidd el,akkor csend lesz és meghallod saját gondolataidat.

Hiába rohanósak a mindennapok, egyre kevésbé akarsz résztvenni ebben az őrületben. Egyáltalán minek? Hogy mások véleményét hallgasd? Mindent mondj el háromszor, mert elsőre annyira érdektelen a mondandód, hogy csak az illem kérdezteti másokat. Még sorolhatnám az ártatlan és ártó kérdések sorával, amire nap, mint felelned kell. Aztán elgondolkodsz, mi a közöd ehhez az egészhez.

Elárulom, semmi. Hacsak nem arra van szükséged, hogy állandóan másokkal foglalkozzál. Kikérd mindenről mások véleményét, amit egy idő után maguktól is kérdés nélkül meg fognak tenni. Észre sem veszed és ítélkezni fognak helyetted is.
Mások veszik át az irányítást a gondolataid helyett, mellesleg azzal is, hogy már hallod magadban, mit mondanának erre. Aztán meg is fogod kérdezni őket, és örömmel konstatálod magadban, hogy tényleg ezt felelték. S már a saját véleményedet sem ismered, mert már nem is az számít.

Szerintem, hogy elkerüljük mindezt, arra van szükség, hogy legyenek időközönként olyan napok, amiket csendben, önmagunkkal el tudunk tölteni. Mindenféle vélemény nyilvánítási – vagy magyarázkodási- kényszer nélkül.
Van, hogy csak úgy szükségünk van egy kis szünetre, egy kis csendre. Ne várjukmeg az utolsó cseppet is, míg elég nem lesz.

csepp
Kép: pexels.com
/by

Szombat

Szombat kora délután, a második kávémat kortyolgatom. Legszívesebben aludnék, de azt nem szabad, majd este. Inkább irogatok, mégha értelmetlen is. De minek is van értelme? Ja, a kávénak, annak igen. 🙂 Az finom és meleg, még akkor is, ha simán el tudok aludni utána. 🙂 De, nem most felpörget kicsit.

Szobat reggel

A mai nap nyugodtan indult. Magamtól ébredtem, ami már nagy szó, mert sajnos ez csak hétvégeken valósulhat meg. Mint sokaknak. Volt időm nyigodtan megreggelizni. Szóval leírhatom nyugodtan, hogy kellemesen indult a napom. 🙂 Nem voltam időhöz kötve, kicsit megtámogattam a bőröm és a lelkem fiataságát. S akkor itt el lehet képzelni a standard képet, miszerint zöld arcpakolással és a szemem uborkaszelettel lazítok. 🙂 El lehet képzelni, bár nem így történt. 😉
Előtte még eltüntettem a mosogatni valót és elindítottam a mosogatógépet, hogy úgy érezhessem, nyugodtan lazíthatok.

Szombat délelőtt

Ilyen semmittevésekkel el is ment a délelőtt, de gondolkodni volt időm bőven. Megvolt hozzá minden, a gondolkodni való, a nyugalom és idő. Bár nem jutottam megoldásra, de eléggé bele is ragadtam a múltba. Hagyjuk és azt, ami elmúlt, úgy sem tudok rajta változtatni, esetleg tanulni belőle. Bizonygattam is magamnak, hogy neem, többet ilyet nem szabad tennem. Csak összetöri a szivemet. S ezzel inkább le is zártam az önmarcangolást a 20 éves fiatalosnak látszó babapofimmal. :))) Na, jó nem, de legalább kence illatú. A házikozmetikám előtt gyújtott illatos mécsest is kioltották a gondolatfelhők.

Mivel nem lett odakint olyan jó idő, amit reméltem, ebéd után is maradtam a jó meleg lakásban. Keresgéltem a könyves oldalon, hogy mit rendeljek, mert kaptam egy 2 000 Ft-ot érő kuponkódot és úgy gondolom, azt pont megérdemlem. Alaposan megnézegettem sok könyvet, de érdemben előrébb nem jutottam, bár még van időm jócskán dönteni. Aztán valahogy ide keveredtem. A jelen valóságomba, ami megerősíti a második kávém értelmét és fordítva. Nagyon nem akarok már komoly dolgokról gondolkodni, csak élvezni akarom a hétvége értelmét, ami hajlott koromra való tekintettel már a csendet és a nyugalmat jelenti. :))) Amúgy most ez tényleg jó volt így.

A most

Kezd hatni a kávé, érzem. Vagy csak a zenék gyorultak fel a rádióban. 🙂 Lényegében mindegy is. Az álmaim most pihennek helyettem, én pedig élek a mostban. Majd este, ha elfáradtam, melléjük fekszem.

  • szombat
/3 hozzászólás/by

Egy ködös reggel

Imádom a ködös reggeleket, amilyen ma is volt. Túl hamar szállt fel a köd, de a zúzmara még tartja magát, ahol a napsugarak elől takarásban van. Ilyenkor tisztának tűnik minden, mintha tiszta lappal indíthatnánk ezt a szombat reggelt. Esélyt kaptunk, ma még talán nem rontottunk el semmit.

Még a hírek sem szivárogtak be a tudatomba, még majdnem idilli minden. A nap száz ágra süt és melengeti a deret. A kis varjúm miatt aggódok néha, nem hallom már hetek óta. Reggelente várni szoktam a károgását, mintha engem is köszöntött volna.

Holnapra havat jósolnak, szeretem nézni, ahogy esik, vagy éppen szakad. Nagy csomókban, ahogy Nemes Nagy Ágnes írva. Még január van, időben lenne. Emlékszem gyerekkorom nagy havazásaira, nem is volt kérdés, hogy esik e majd hó. Azt találgattuk, hogy a ház előtti padot mennyire fogja betemetni.

Szeretném, ha ez a hétvége minél tisztább maradhatna, hátha holnap is lesz fehérség. Kicsit még a télben vagyok, Tolkientől a Karácsonyi leveleket olvasom. Imádom, pont erre van szüksége most a lelkemnek. Talán ez a legszebb könyv, amit valaha is a kezembe tartottam.

Szép hétvégét mindenkinek, engem vár egy csodás kis világ a könyvben. ♥

Tolkien- Karácsonyi levelek
/3 hozzászólás/by