Nem szeretek megbélyegezni senkit, továbbá én sem vagyok tökéletes, tehát minden a saját szemszögemből nézve igaz.

Mindegy, hogy nárciknak, pszichopatáknak, vagy csak egyszerűen szomszédnak nevezzük őket , ők másnak látják magukat, illetve általában véve az igazság sem érdekli őket. Nem vállalnak felelősséget a tetteikért és csak a saját boldogságuk, boldogulásuk érdekli őket.
Azért írom ezeket a sorokat róluk, mert valahogy nagyon elszaporodtak a környezetemben, és egyre inkább azt látom, hogy az egész világ efelé tendál. Emiatt sok embert zavarhat össze a létezésük a mindennapokban.

Nincs értelme a megnevezéseket magyaráznom, amúgy is összemosódnak a határok. A közös tulajdonságuk, hogy megkeserítik más emberek, környezetük életét. Nem érdekli őket magukon kívül senki, csak a saját érdekeiknek, élvezetüknek élnek. Mindenkinél különbnek érzik magukat, s úgy hazudnak, mint a vízfolyás. Szeretnek irányítani, sőt zsarnokoskodni. Aki nem ossza a véleményüket, leértékelik. A tukmálás is jellemző viselkedésformájuk. A társadalmi morálokat nem tekintik mérvadónak.

Sorolhatnám még, de minek. Ők nem veszik észre, mások pedig tudják. Azt hittem, el tudom kerülni őket, de lehetetlen. Vannak reakcióik, amiket meg kell tanulni kezelni. Legcélravezetőbb minél hamarabb felismerni őket. Ennek legjobb módja, ha mindig mindenkivel az első pillanattól kezdve meghúzzuk a határainkat. Saját védelmünkben. Ha szerencsénk van, akkor el sem jutunk addig a pontig, míg meg tudjuk fogalmazni egy szóval kik is ők. Sok időt és energiát, csalódást spórolhatunk meg, ha reálisan tekintünk saját igényeinkre és az önhibáztatásunk valódiságára, amit rendszerint tálcán nyújtanak felénk.

Attól még nem vagyunk rosszak, ha nemet mondunk, vagy megvédjük a saját határainkat, hiába is azt éreztetik velünk. Ha jobban belegondolunk, pont ő volt az, aki hanyagolta, becsapta, hitegette az érzéseinket.
Sokszor saját sértettségünk miatt fordulunk el hozzánk közelálló emberektől, majd megbánjuk. De akkor már sok esetben késő lesz, mert nem merünk szólni a másikhoz, mert tudjuk, hogy mi rontottuk el. Talán örökre, s vágyódva a másik után. Ezért gondolom azt, hogy szükséges mindkét féltől a tolerancia, a megbocsájtás, a kommunikáció. Ezekre egy nárci vagy pszichopata sem képes.

Vigyázzunk magukra és azokra, akik fontosak nekünk, mert egy pillanat alatt elveszíthetjük őket.