Volt egy álmom, amire nem emlékszem. Hogy lehet ez, a jelen valósága? Végülis nem számít semmit, hogy akkor valójában álmodtam e vagy sem, vagy csak úgy megtörténik, történik most is. Olyan kevés dolog van, amik tényleg számítanak valamit is az életben.

Vannak olyan dolgok, amiknek a bekövetkeztét tudjuk valahonnan. Az is lehet, hogy annyira szerettük volna, hogy megtörténjen, hogy olyan dolgokat tettünk érte az okozásával kapcsolatban, hogy az univerzumnak más lehetősége nem is volt, hogy máshogy legyen. Vaagy, így volt elrendelve ninden érintettnek, hogy úgy legyen, s csak mindenkit odagyűjtött a beteljesítés érdekében. Melyik lehet? Mi jelentősége? Semmi. De mi van akkor, ha a te választásod volt, hogy mi és hogyan történjen? Mintha egy általad rendezett színdarabba csöppentél volna bele. Ez utóbbinak semmi értelme sincs, ezért lehet, hogy álmodtad… De nem emlékszel rá, hogy ilyet álmodtál volna, pedig minden úgy történt, ahogy emlékszel rá.

Játszunk el a gondolattal, te voltál, aki önmagadat alkottad meg a körölményeiddel együtt. Miért nem királynő lettél, akit mindenki szeret? 🙂 Miért nem lettél szép, vagy tökéletes? Miért vagy olyan lúzer, hogy saját magadnak sem tudsz álmodni egy könnyű, szép életet? Mit akartál elérni azzal, hogy egy ilyen „gyász” családba születsz, ahol az apád alkesz, anyád pedig nácisztikus volt, akik soha nem szerettek. S miért kellett felnőnöd egy ilyen szeretetlen családban? Ennek mi értelme? Most van értelme ezen vergődni? Na látod…. Amúgy eszembejutott egy vicc a lúzerségről, ami valahogy így szól:
– Akkora lúzer vagy, hogy második helyezést érnél el a lúzerségi versenyben.
– Miért csak második lennék?
– Mert akkora lúzer vagy! :))

Visszatérve a gondolatmenetemhez, ha van még egyáltalán ilyenje a mondókámnak… Mostanában kezdtem el ezzel a megközelítéssel foglalkozni. Nem unalomból, hanem mert tényleg foglalkoztat a kérdés.
Miért mondják, hogy van karma? Ismerek embereket, akikre valahogy nem szállt vissza mégsem. Hogy lehet ez? Akkor nem mindenkire érvényes? Nem, később már nem fog, mert nem tud. Miért van az, hogy vannak rossz emberek, akikkel semmi rossz nem történik? Miért kiváltságosok ők?
Valószínűleg ezt soha nem fogom megtudni. Valószínüleg, de nem lehetetlen, hogy mégis egyszer megismerem az igazságot. Legutóbb, arra kaptam meg váratlan helyről a választ, hogy miért nem észlelem egy idő óta az entitásokat. Egy tanításból tudtam meg, -nem erre koncetrálva- mert nincs szeretet a szívemben.

Lehet abban valami, hogy bár sem gyűlölet sem utálat nincs a szívemben, de valóban, szeretet sincs. Ahhoz pedig, hogy újra legyen benne, le kellene zárni a legutóbbi szeretet kapcsolatomat. Hihetetlen, hogy elkezdtek zajlani belül az események most. Még billentyűt is ragadtam, hogy leírjam. 🙂