Nem így terveztem ezt az évet, de eddig így alakult. Némely részén az életemnek tudok alakítani, és remélhetőleg lelki támogatást is fogok kapni. Legalábbis bízom benne, de nem élem bele magamat semmibe. A hosszú hallgatásomnak is jó okai voltak. Az életemet elkezdtem átalakítani, de ez még eléggé kezdeti stádiumban van, és előreláthatólag lesz még sok megpróbáltatás is ezen a nyáron. De, most hogy már látok kis előrelépést, és kaptam egy kicsi önbizalmat is, hogy értékes vagyok, már látom értelmét az újratervezésnek.
Tegnap és ma volt időm passzív pihenésre, és tisztázódott bennem néhány dolog. Az egyik ilyen, hogy megfelelési kényszerem van. Sok problémám volt már ennek következményeitől, már tudat alatt korábban elkezdtem fölé kerekedni, csak védtem a határaimat. Ma tudatosult bennem, hogy ez bizony a saját kényszeremből alakult ki, mások csak ügyesen átvették az irányítást. Mintha akaratlanul adtam volna a kezükbe a korbácsot, hogy „üssenek” nyugodtan… Most, hogy feltápászkodtam, határokat húztam, elkezdtem saját magammal is törődni. Kicsit még fura ez az állapot, de majd lassan mások is megszokják, illetve ezt kapják. Nem vagyok felelős egy ilyen emberért sem. Mert aki szeret, csak az számít, és ő(k) pedig nem használna(k) ki. Tudod, aki szeret, az nem öl meg.
A jövő még elég képlékeny számomra, de nem fogok megtervezni semmit sem. Van jó néhány dolog is, amit elhanyagoltam idén, lassan pótolgatom azokat is.
Az biztos, 150 %-kal senkire sem fogok figyelni soha többé. Vagyok én is annyira értékes, mint bárki más. S talán sikerülhet annyira összeszedni magamat, hogy egy új kapcsolatba is belemenjek… Egyenlőre erre koncentrálok, meg hogy jól érezzem magamat lelkileg. A többi pedig akkor úgy is megy a maga útján.
