Bevezetőül leírom, hogy az alábbi írásom fél kg groteszket, 25 dkg iróniát, 1l szürrealitást fog tartalmazni. Nyomokban öniróniát is tartalmaz. Ha bárki magára ismerne, az csak a véletlen műve lehet, s ahogy Vian írta „a történet teljes egészében igaz, mert elejétől végig én találtam ki.”
Itt vagyunk most jelenleg, le akarjuk dobni a szánkról, orrunkról ismét a matériát. Vagyis ma megtudtam, hogy én szeretem hordani a semmi értelme fátylat fél arcomon, bár a konkrét okát nem tudtam meg. Azt viszont igen, hogy ennek én vagyok az oka, mivel nem regisztráltam be az országos nyereményjátékba. Akik viszont igen, azok miattam. Igazán jól esett hallani, bár nem hittem el a mesélőnek, hogy ennyi ismeretlen embernek ennyire fontos vagyok. Talán az arcomat akarják látni zárt helyeken, vagy az éttermek belső helyiségében szeretik, ha üldögélek, hiába nem is teszek ilyet. Mikor felocsúdtam az örömmámoromból, megkérdeztem, hogy akkor ő végül is miattam viselte el a szurit, és véletlenül se azért, hogy külföldre mehessen. A többiek sem, akik maguk miatt, a nyaralásuk miatt, a szórakozásuk miatt vállalták ezt, hanem a szerény személyem miatt. Akik közül, ha ismernek is, biztos, hogy egyiknek sem jelentek egy hála istent sem.
Engem soha nem is érdekelt, hogy ki hogy döntött. Elfogadtam mindenki nézetét, nem akartam sem le, sem rá beszélni senkit. Viszont azt gondoltam, hogy ez a Zorrós dolog senkinek sincs kedvére, és hogy már régen túl léptünk egymás hibáztatásán. De tévedtem. Az emberi természet ilyen, mindig találnak okot arra, hogy mást hibáztassanak, ahelyett, hogy vállalnák a tetteik következményeit. S ez utóbbiról mindig eszembe jut, hogy:
Tisztelettel kérdezem azoktól, hogy akik úgy élték le az életüket, hogy „mit szól majd a falu népe”, hogy végül mit szóltak.
Nem akartam beleállni ebbe a cirkuszba, de már annyi bélyeget akasztottak rám az utóbbi időben, hogy az általuk, vagy mások által beképzelt dolgoktól mostanra elegem lett. Tisztában vagyok azzal is, hogy teljesen mindegy, mi az én igazságom, egy vadidegen sokkal jobban tudja nálam, és kényelmesebb azt elhinni annak, aki azt akarja hinni rólam.
