Nekem a karácsony, pont olyan nap, mint a többi. Csak nem kell dolgoznom. Gyerekként sem sokáig hittem a csodákban, és nem emlékszem, hogy annyira jó karácsonyaink lettek volna. De azért panaszra sincs okom. Míg az öcsém kicsi volt, addig az volt a bevett szokás, hogy 24-e délutánján, estéjén elmentünk sétálni anyuval vagy a mamával, és mire hazaértünk megjött a Jézuska. 🙂
Olyankor elmentünk a kivilágított karácsonyi fényeket megnézni a város ablakaiban. Néha még a feldíszített karácsonyfa is látszott.Ez volt az akkori Facebook hírfolyam. 🙂 Végülis elég jó időtöltésként emlékszem vissza rá. Amúgy ezt a karácsony többi napjain is megtettük. A környékünkön, mindig másfelé indulva. Szerettem sétálni,az üzletek kirakatait is szemügyre vettük. Máskor is szerettem a városban sétálni, mindig volt valami látnivaló. Most is szívesen sétálgatnék, de egyedül nem tölt fel úgy, inkább csak célirányosan róvom már az utcákat.
Sokminden változott az idők folyamán, én is idősebb lettem, és valahogy az idő vas foga a 4 fal közé kényszerített. Mozi helyett már inkább letöltjük a filmeket, vagy megnézzük online. Már nem divat felkeresni valakit, hogy megnézzük mi van vele, s ezek a kapcsolatok is a múlt homályába vesztek. Az idők folyamán elmagányosodtam. Valószínűleg ez az én döntésem (is) volt és egyáltalán nem bánom. Örülök, ha már nem kell senkit meghallgatni, ha nem akarom. Vagy éppen jópofát vágni a dolgokhoz, amik amúgy nem is érdekelnek. Munka után örölök, ha nem kell szólnom senkihez, végre hazaérek, ebédelek, majd a fentmaradó szabadidőm pedig gyorsan eltelik a házimunkával együtt.
Így telik el a hét, a hónap, az év és végül az életünk. Máshogy, mint korábban azt gondoltuk, legalábbis én nem így képzeltem. Illetve nem is gondoltam sehogy akkor még, csak most morfondírozok rajta. Mondanám, hogy bölcsebb lettem- talán igaz is- de inkább azt mondanám, hogy megfontoltabb. Más dolgokat tartok fontosnak, mint régebben. Nem érdekelnek már olyan dolgok, mint régen. Túllendületem rajta, megszoktam, elfogadtam őket. Már nincsenek nagy álmaim, vagy vágyaim. Amit kapok az élettől, abból próbálom kihozni amit tudok.
A karácsonyi séták is csak az emlékeimben élnek már. Akár tovább is sétálhatok képzeletben, és elmehetek most bárhová. 🙂 Az is annyira lehet igaz, mint a múltban elkövetett séták.
Az életünk folyama látszólag sokban különbözik, de belül azt hiszem teljesen egyformák vagyunk.
<3